Tréfás karácsonyi műsorral lepte meg az ország rosszkedvű, válságtól gyötört polgárait a postai kézbesítők kicsiny(?), ámde lelkes csapata.

A postai kézbesítők sztrájkja érdeklődés hiányában elmaradt!

Persze, lehet, hogy nem is maradt el, csak levélben ment a felhívás és nem kapták meg időben. Fogas filozófiai kérdés, hogy a "Ne kézbesíts leveleket!" tartalmú levelek sorsa mi lesz.

Az sem kevésbé elgondolkodtató, hogy miért azoknál az állami tulajdonú vállalatoknál / intézményeknél emelkedik magasra az érdekvédelem zászlaja, ahol komoly veszteséggel / támogatással állítanak elő eufemisztikusan is csak szarnak nevezhető szolgáltatást. Rendőr, postás, vasutas. ( - Hülye, hülyébb, leghülyébb - mondotta volt drápa nagypapám, aki maga is vasutas lévén, bizonyára tudta, mit beszél.) Hallotta valaki mostanában, hogy sztrájkolnak az esztergályosok? A kőművesek? A könyvelők? A bolti pénztárosok?

Az igazi töprengés azonban akkor következik, ha górcső alá vesszük a szervezett munkásság követelését, nevezetesen: minden postai dolgozó kapjon 100 ezer forintot a társaság által értékesített ingatlanok bevételéből.

Az csak a kisebbik gond, hogy az ötlet lopott. A vasutasok ezt már eljátszották. A pofátlanság nem föltétlenül szerethető tulajdonság, de ha valaki ráadásul még fantáziátlan is, az ne számítson sok jóra.  Pénzre meg végképp.

A nagyobbik  gond az , hogy - amint azt már számosan vélelmezték és amely vélekedéssel jómagam is csak egyetérteni tudok - a kapitalizmus politikai gazdaságtana nem eresztett igazán gyökeret a honi talajban. Mert abban a gondolati rendszerben úgy néz ki a kompetitív piac világa, hogy a munkás árúba bocsátja az ő munkaerejét, majd a kapott - helyzetétől és képességeitől függő nagyságú - ellenértékkel balra el. A tőkéhez néki köze nincs, merthogy nem az övé.

Létezik persze számos más leképzése is a világnak, köztük olyan is, mely szerint a tőke a munkás kizsákmányolásának eredménye. Jeles elmék szerint, ez is egy koherens, önmagán belül logikus rendszer, tehát használható a valóság modellezésére. (Persze, lehet, hogy az iszlám fundanetalizmus is egy koherens, önmagán belül logikus rendszer és mint ilyen szintén használható a valóság modellezésére, még ha a modellből levezethető következtetések nem is aratnak osztatlan sikert!) 

Csakhogy, derék postásaink követelése még abban modellben is abszurd! Ott is maximum a nyereségre (a posta nyereségére! haha! cserepes a szám a kacagástól!) tarthatnának igényt. A bevitt tőkét ugyanis valaki mástól elkizsákmányolták a múltban, azt annak a másnak kellene visszajuttatni. Ez így közönséges lopás! Aztán meg, mi a helyzet az állami tulajdonnal, amely adó révén keletkezik? Az is visszajáró kizsákmány? Hát, ha úgy tekintünk az államra, mint a burzsuázia érdekeit érvényesítő elnyomó apparátusra, akkor kétségtelenül. Ez utóbbi esetben viszont nem csak a piacgazdaság, de a polgári társadalom és a demokrácia eszméjéről sem mondhatjuk, hogy kritikátlanul elfogadott gondolati alapvetés széles e hazában.

Inkább a magyar modell? Demokrácia: az a diktatúra, ahol a haverom a diktátor.

 De talán ne vegyük magunkat ennyire komolyan!

Visszaugorva az első gondolathoz, ha valóban levélben tervezték szervezni a megmozdulást, akkor nagy mázli, hogy dugába dőlt. Mert akkor lefújni is levélben kellene. És azt vajon ki kézbesítené? Mint megannyi zöldruhás Lót, örökre úgy maradnának sztrájkba dermedve.

Hatalmas mázli, hogy nálunk a revolucionárok a közalkalmazotti szférából kerülnek ki és hozzák az ott honos színvonalat.