A Kaposvári Egyetem sínen van. Pontosabban: eddig is sínen volt, de a legutóbbi váltóállítással minden kétséget kizáróan ráleltek a felsőoktatás élvonalába vezető legrövidebb vágányra. Az universitas vezetője méltán elhíresült rendeletében a külcsín ügyében tesz részletes és nyomatékos ajánlásokat. Ennek értelmében hölgyeknél tilos a túlzott dekoltázs, uraknál a rövidnadrág és a papucs. A jeles leirat megfogalmazza a vezetőség határozott óhaját az ápolt hajviselet, arcszőrzet és körmök vonatkozásában, továbbá határozott fellépést ígér a túlzott parfüm- és sminkhasználat járványosan terjedő mételye ellen.
Nos, köztudomásúlag a Kaposvári Egyetemnek az volt a legsúlyosabb problémája, amit most sikerült orvosolni. Eddig is a honi felsőoktatás élvonalában helyezkedtek el, konkrétan 50%-kal elsők voltak a nyelvvizsga hiányában beragadt diplomák aránya szerinti nemes versengésben. De nem pihennek a babérjaikon. Vezetőjük nagyszerű érzékkel ismerte fel, hogy a tétlen elégedettség az első lépés a hanyatlás meredek lejtőjén. Az ilyen vezetőt, ki ennyire kimeríthetetlen energiával mozgatja előre s mindig magasabbra a reá bízott intézményt, nem is rektorként kellene aposztrofálnunk. Az ő méltó megnevezése: reaktor.
Ha mélyen a múltamba nézek, be kell vallanom, hasonló bornírtságot (a Magyar Néphadsereg illetékességi körén kívül) nekem már nem adatott meg átélnem. Idősebb testvér, unokatestvérek, ismerősök mesélték, hogy a ’70-es évek elején még dúsan tenyészett a hosszú haj és a kopott farmer elleni szent harcban élete értelmét meglelő pedagógiai végzettségű lovag, de mire a kérdés esetemben aktuálissá vált, a harc heve alábbhagyott. Tudtuk persze, hogy léteznek ilyen előírások, és fel is olvasták nekünk szellemi és lelki fejlődésünk felülvigyázói, de mindenki magas ívben cselekedd reá. A kaposvári reaktor elmondhatja tehát, hogy mintegy negyvenévnyi szakadék felett sikerült ívet teremtenie legértékesebb hagyományaink egyikéhez. Sőt, ékes bizonyítékkal szolgált, hogy ment a könyvek által a világ elébb. (Ugyan hol máshol, mint egy egyetemen ment volna?) Szép emlékű elődeinél ugyanis a dekoltázs szó elő nem fordult, és nem is fordulhatott volna! A városi pártbizottság oktatásért felelős politikai munkatársának orcája szégyenpírban égett volna ha ilyen frivol kifejezés akár a piszkozatba is belekerül. Nem, az ilyet ő legszívesebben a szépirodalomból is kigyomlálta volna. Hja kérem,halad a világ!
Figyelő tekintetünket tartsuk még kicsit a dekoltázson. Két érdekfeszítő dologra is lelhetünk ott. Az egyik a intelmek hatókörének, illetve az ezzel szoros összefüggésben a retorzióknak a kérdése. Az egyetemista lányokkal nincs ezen a téren probléma. Eddig sem volt kérdés, hogy egy tanár bármikor meg tudja alázni a tanítványait, akinek van ilyen késztetése az az újonnan kapott lehetőséggel is élni fog, és meg is találja majd a kellően vérlázító eljárást. Hanem, vonatkozik-e a szabályozás a tanintézet dolgozóira is? Csak nem szándékszik tán az oktatói kar kebel-fedettségi kérdésben vizet prédikálni és bort konzumálni? Képzeljük el, ahogy a tanszékvezető – persze nyilvánosan, a többiek okulására – odafordul szabályszegő hölgy beosztottjához és szól: - Kollegina, Önnek a vezetőségi normát meghaladó mértében van kinn a csecse!
A vezetőségi norma meghatározása a második olyan kérdés, melyet érdemes górcső alá venni. Ezt nyilván egy megfelelő jogkörrel felruházott bizottság fogja elvégezni szolid díjazás fejében. Elméleti síkon kodifikálnak, majd kísérletileg – síkról itt már szó sincs – verifikálnak. És ezen a ponton látszik a rendelkezés többrétegű zsenialitása. Van-e alkalmasabb ennél a bizottságnál arra, hogy tagjai közé kooptálja az összes hulló fogú, nyáladzó potentátot, aki az intézmény jövőjét a kezében tartja. Van-e megfelelőbb módja a kapcsolati tőke felhalmozásának?
A nagyszerű kezdeményezésről fent belinkelt híradás végén található egy kép a Stanford alulöltözött diákjairól. Én egy kicsit továbbmennék. Az Einstein család Albert nevű gyermeke azzal a nagy,kócos loboncával vajon eleget tudott volna tenni a Kaposvári Egyetem magas elvárásainak? Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy papucsban ugyan nem járt, de zoknit már nem hordott? Ott van viszont a decensen elegáns teológus-szociológus Semjén Zsolt, a a nyelvi kompetenciájáról és kifogástalan megjelenéséről ismert Veres János vagy a snájdig Dr. Schmitt Pál. Utóbbi még sportból is olyat választott (vívás), ahol hosszúnadrágban lépnek fel a testgyakorlók. Be is van tehát lőve a kívánatos tudományos színvonal.
Hát ezért fog győzni tavasszal a FIDESZ! Mert igazából mi szeretjük ezt, ami itt épül. Ezt a kis hatalmaskodó, kis királykodó, kis megalázó, kis tekintélyelvű világot, ahol többnyire minket aláznak, de él a remény, hogy egyszer majd mi alázhatunk. A többségnek most kiszállni nettó veszteség. Hiszen még nem kerültek sorra! És mivel a többség a dolgok természetéből kifolyólag soha nem is fog sorra kerülni …
Végezetül az intézkedés iránt tiszteletem maradéktalan fenntartása mellett hadd éljek a jobbító javaslat lehetőségével. Az arcszőrzet kérdésében megnyilvánuló parttalan liberalizmus veszélyeire hívnám fel a figyelmet. Csak a teljes borotváltság fogatható el! A borotválatlan arcszőrzet ugyanis nagyban megnehezíti a gázálarc felvételét. Márpedig itt gáz van!
