A rezsicsökkentésben az a szép, hogy mindenki jó jár vele. Ez annyira nyilvánvaló, hogy szóvivőink már nem is hangoztatják. Nem akarnak evidenciákat ismételgetni, mondhatni: a szájbarágás nem kenyerük. Aki gondolkodik, az belátja, hogy a lakosság terhei úgy mérséklődnek, hogy közben az államadósság sem nő. Mindez megoldható a kizsákmányolás csökkentésével.
A próbálkozás nem példa nélküli. Élemedettebb polgártársaink bizonyára emlékeznek még azokra a daliás időkre, mikor Dolgozó Népünk az Élcsapat vezetésével megszüntette a kizsákmányolást, nem tűrte a tőke kínjait tovább. Az volt ám a szép! Mikor az energiaárak emelkedése nem gyűrűzött be – természetesen akkor is a hanyatló nyugatról nem tette ezt, az ilyesmi általában onnan gyűrűzne, ha éberségünk pillanatnyit is lankadna – és fent említett Dolgozó Népünk az Élcsapat vezetésével lerakta a szocializmus alapjait, majd sikeresen hozzálátott a fejlett szocialista társadalom felépítéséhez. Karnyújtásnyira voltunk a kommunizmus alapjainak lerakásától, mikor valami végzetesen megroppant és egy szomorú pillanatig úgy tűnt, a kommunizmus alapjainak lerakása érdeklődés hiányában elmarad.
Alig múlt azonban el egy jó évtized, kiderült, hogy mégis lenne rá igény. A Hazafias Népfront virágkorát idéző politikai összefogással Jóléti Rendszerváltás néven reinkarnálódott a projekt. ( Az MDF nem szavazta meg, de ők el is tűntek a süllyesztőben, legyen ez mindörökre intő jel a kerékkötőknek). Tetszett volna minékünk ez is nagyon, de a gonosz Gyurcsány előbb elkúrta, majd gonoszsága mellett tehetetlenségének is tanúbizonyságát adva nem tudta a nyugatról – honnan máshonnan – begyűrűző válságot határainknál feltartóztatni. Egy szomorú pillanatig úgy tűnt, a Jóléti Rendszerváltást is bizonytalan időre el kell halasztani, mikor példátlan felhatalmazással itt termett a Nemzeti Együttműködés Rendszere.
És már el is érkeztünk a mába, mikor is az általános és nagyarányú rezsicsökkentés fedezetét a karvalytőke orrára történő koppintás bevétele adja. És a folyamat – hasonlatosan a szocializmus építéséhez – nem áll meg az első bátortalan lépések után, sőt erőt merít a kezdeti sikerekből. Már tudható, hogy hamarosan a kormányzati akaratból kifolyólag a szar is olcsóbban csúszik a lefolyóban.
És látja a mi Urunk, hogy ez jó. És lesz este és reggel a sokadik napon is.
Nem csak a mi Urunk, de mi mindahányan látjuk, hogy ez jó. De kérdezzük: nem lehetne-e még ennél is jobb? Persze, hogy lehetne, szorgoskodik is már a miniszterelnökség fáradhatatlan államtitkára, hogy immáron 30 %-os áramár-csökkentéssel tegyünk újabb lépéseket a tejjel-mézzel folyó Kánaán felé, melynek kolbászból font kerítésén törik meg a nyugatról gyűrűző válság. A terv nemes, ne hagyjuk azonban, hogy örök ellenségünk a matematika ismét gáncsot vessen világjobbító törekvéseinknek. Ezzel az apránkénti 10 %-os szarakodással két baj is van. Egyrészt a 3x10% az nem 30%. Ha valami 100 Ft-ba kerül és csökkentem az árát 10%-kal, akkor 90-et kapok. Ha a 90-et megint csökkentem 10 %-kal, akkor 81-et, ha ezt megint csökkentem 10%-kal, akkor 72,9-et, mindösszesen tehát csak 27,1%-ot csökkentettem 30 helyett. Már megint az a kurva karvalytőke járt jól, bezsebelt 2,9%-ot a Dolgozó Nép jogos járandóságából. Csak nem vagy a szekértolójuk, Lázár elvtárs? Vagy csak megtévesztettek? Mindenképpen ideje önkritikát gyakorolnod!
A másik probléma, hogy a 100-nál kisebb százalékú csökkentések bármilyen hosszú sorával sem érhető el a nulla. Ez egy határérték, ha a csökkentések száma tart a végtelenbe, de mi túlmegyünk minden határon. Merjünk nagyot álmodni, János! Mint annak idején Pióker Ignác a sztahanovista, a közelgő pártkongresszus tiszteletére tegyünk bátor felajánlást: vállaljuk be a 110 %-ot!
Holnaptól megforgatjuk, ha nem is az egész világot, de a villanyórát mindenképpen. Ha felgyújtom a lámpát, nekem fizet az ELMÜ. Minden háztartás diszperz áramtermelővé válik a fogyasztása révén mintegy. Az erőművekben csak úgy gyűlik majd a villanydelej! Pakson egyre dúsabb lesz az urán és az atomtemetőink fölé is az lesz írva: feltámadunk! Majd a rendszert kiterjesztjük a fűtési költségekre is és onnan kezdve az oroszok felé folyik majd a gáz a csövön. Lesz gáz!
Következő lépésként az alapvető élelmiszerek árai között kell majd rendet vágni némi kenyérszaporítással. Erre azonban csak a választások után kerülhet sor, különben azt mondaná a gonosz ellen, hogy csak kampányfogás. Aztán nem ártana a hídépítők körmére nézni, mert tűrhetetlenül áraznak a piszkok. Esetleg ha megpróbálkoznánk az össznépi vizenjárással? Vagy ehhez még nem elég erős a hitünk?
