Nyelvünk unikális jellegét, valamint szorgos népünk leleményét, mi sem bizonyítja jobban, mint sajátosan magyar keresztneveink. Nagyjaink - törpe minoritásnak rosszindulattal sem nevezhető - részhalmazának köszönhetjük, hogy ezeket mára bízvást tekinthetjük jólcsengőnek, mind itthon, mind külhonban. Ennek alátámasztására fussuk át közelmúltunk politikatörténetét!
A XX. századot a Rendszerek uralták. Horthy Rendszer, Rákosi Rendszer, Kádár Rendszer. Akár számozhattuk volna is őket, mint például a franciák a Lajosaikat, I. Rendszer, II. Rendszer, III. Rendszer. Ennek hiányában kijelenthetjük: a múlt században számtalan Rendszerünk volt. Ám eljött a rendszerváltás és beköszöntött a sokszínűség kora! (Vajon, a franciák lajosváltásnak nevezik a forradalmukat?)
Ezidőtájt tűnt fel közéletünk mindmáig meghatározó szereplője, a dualizmus egyik - méltatlanul elfeledett - miniszterelnökének, Széll Kálmánnak leszármazottja: Széll Kakas. Becézve: Kaki, vagy egyszerűen Szar. Ahogy megszólításként, vagy ráutalás esetén használatos; mint például a Pista bácsi: Szar ember.
Az immár Rendszertelen rendszer első meghatározó alakja az arisztokratikus megjelenésű Antall-Tölgyessy Paktum lett. Szokatlan nevét, melyhez hasonló nem is tűnt fel többé a politikában, állítólag határozott atyja pillanatnyi felindulásának köszönhette.
- Mi legyen a kicsi? - kérdezte a bába a vajúdás nehéz pillanataiban a zord atyát.
- Paktum, punktum! - vágta rá id. Antall-Tölgyesi ellentmondást nem tűrve.
Az urizálásnak -mint ezt tudjuk - hajh, nagy ára van! Ennek az árnak beszedésére vállalkozott az érdes stílusú Bokros Csomag. Tevékenységét kezdetben nehezen viseltük, aztán, mikor rájöttünk, hogy nem lehet megszokni: beletörődtünk.
Ezután, átmenetileg, békésebb évek következtek, egészen az őszinteségéről elhíresült Gyurcsány Beszéd öszödi színrelépéséig (ez olyasmi, mint a félrelépés, a kúrás a kapocs köztük). Komoly kihívást jelent nyelvészeink számára annak feltárása; hogyan lett a Beszéd beceneve a - hangzásában tőle merőben idegen - Takarodj? Tény, ami tény: a választók közvetlen, fraternizáló odafordulásainak következtében ez a kedveskedő alak vert gyökeret (valamint tüntetőket, akik között kétségtelenül voltak gyökerek).
És végül említsük meg az elmúlt szűk húsz esztendő leggyakoribb politikusi keresztneveit!
Az egyik a Gábor. Kuncze, Demszky, Vona. Húú, micsoda közös névnapi bulit rendezhetnének! Vacsorára elfogyaszthatnák a közösen leölt Szabad Madarat.
A másik a Kormány. A komoly csengésű névhez tapadó hangulatelemek olyan változáson mentek át, amit egykoron az Arisztidnél figyelhettünk meg. Mára a bárgyú tréfák elmaradhatatlan, ütődött szereplőjévé vált. Ebben a folyamatban elévülhetetlen érdemei vannak Orbán-Torgyán Kormánynak, ki zengzetes nevét szüléi tréfás kedvének köszönhette. Rossz tréfa volt!
