A múlt heti időjárási (meg közlekedési, meg áramellátási) havária tanulságai bizony aggodalomra adnak okot. Most nem arra gondolok, hogy a vonatkozó, frissen központosított csúcsszervünk védekezése nagyjából kimerült abban, hogy rémült tekintettel felkiáltott – Jaj, ne! Ez is megérne egy misét, de erről majd legközelebb. Ha ugyan lesz legközelebb és nem mos el mindnyájunkat egy – miniszterelnöki pihenőidőben érkező - langy tavaszi zápor, mellyel központi direktívák hiányában nem tudunk majd mit kezdeni, mivel a közvetlen belügyminiszteri irányítás alá vont csatornarendszer felső szintű utasítás nélkül nem vezeti el a vizet. Ha mégsem következik ez be, esetleg tartósan túlnyomóan száraz időre kell berendezkednünk, akkor majd talán erről is. Most azonban inkább arról, hogy nagyjaink a végső szétesettség jeleit mutatják. Előállni azzal, hogy ennél jobbak már nem is lehetnénk, mert akkor bent kellene tartani a csapadékot a felhőben, csak rosszul kommunikáltunk – biztos, mert túl szerények vagyunk! -, szóval ez, ahogy a szabók mondják: a vég kezdete. Értem én, hogy nem lehet nekik könnyű, a nemzetközi helyzet is fokozódik, de amikor már csak ennyire futja, ideje pihenni. Ennél lejjebb már csak egy lépcső van, konkrétan: - Narancs! Nem nyitok vitát!
Mert hát először is, a kommunikációt nem te csináltad, csökkent értelmű medvebocs?! Akkor mégis csak te vagy a hülye!
Másodszor, a hatalomnak a rossz kommunikációra hivatkoznia elmondhatatlan gáz. Te csak csináljad, öreg, mi többiek majd beszélünk róla, hiszen nem is nagyon tehetünk mást. Csak húzzál ki a hóból, aztán a duma már nem is kell. Ne magyarázd el, hogy milyen nehéz volt, pontosan tudom, hogy mekkora a hó, engem temetett be. Pénteken reggel az az egymondatos kommunikáció, hogy az országban minden út járható, teljesen elég lett volna, hogy a szívünkbe zárjunk.
Harmadszor, ez a hivatkozás nagyon kínos emlékeket idéz fel. Fletóéknál is az volt a gond, az a fránya kommunikáció. Amúgy mindent jól csináltak, már csak a piárral voltak problémák. Sőt, már a Kádár-rendszer fénykorában is az agit-prop hibája volt, ha dolgozó népünk nem értette, hogy az milyen jó neki, hogy szilveszter előtt nem lehet virslit kapni. Szóval, mikor ezt meghalljuk, akkor óhatatlanul is ezt kell gondolnunk: lehet, hogy ideológiailag nem olyan vagy, mint ezek az átkosok, de bénának legalább annyira béna!
Végül, de elsősorban, hogy lehetsz ennyire esetlen, mikor ott a kézenfekvő megoldás? Hivatkozz az időjárásra!
Az időjárás a verhetetlen bűnbak és egyetlen tányérnyalót sem kell kirúgni miatta. Csökken a GDP? Aszály van. Tavaly is csökkent? Tavaly meg árvíz volt. A szóvivők álma az özönvízzel súlyosbított aszály, de ehhez ritka nagy mázli kell.
Mert ha nagy idő van, akkor még Matula bácsi is tehetetlen, még a Tüskevárban is gond az élet! Aki nem hiszi, nézzen utána a szakirodalomban. Mert a szép, langy napsütésben nagyszerűen teljesít a mi katasztrófavédelmünk. Minden katasztrófát megvéd. Na de ebben a kutya időben … A fél ország beragadt a hóba, hát persze, hogy ők is! Esetleg, felelősségteljesen otthon maradtak. Ne növelje még a hókotró is a dugót!
Mert, mit jelent az, hogy dugó van, meg hótorlasz? Azt, hogy a gépjárművek nem jutnak el a rendeltetési helyükre. A hókotró gépjármű? Igen. Hol a rendeltetési helye? A hótorlasznál. Tehát, ha hótorlasz van, hol nincs a hókotró? A hótorlasznál. Evidens. Ezt tényleg csak az nem érti, aki hülye, vagy ellenség. Az utóbbi igazából érti, de szándékosan kekeckedik, mert ő a hó ügynöke, aki már többször ráhullott a nemzetre.