Előre kell bocsátanom: lelkes híve és támogatója vagyok a női egyenjogúságnak. Sőt, azzal is egyetértek, hogy a világ  több pontján előttünk járnak ezen a téren  - mondjuk ki: a kárpát-medencei (avagy közönséges) férfi  alfaj markáns tulajdonságai közé tartozik az alpári, hímsoviniszta  bunkóság. Lenne tehát honnan és mit tanulni.

Sajnos azonban az is kétségtelen, hogy a hülyeség hülyeség marad akkor is, ha mégoly magasztos cél nevében követik is el. Sőt, ilyenkor túlmutatva önmagán, a magasztost célt is lejáratja. De – szerencsés esetben – legalább szórakoztató.

Álljon itt egy konkrét, üdítően idióta példa. Mint az köztudomású, a nők (átlagosan!) tovább élnek, egészségügyi kockázatuk alacsonyabb, ritkábban szenvednek balesetet stb. Mindennek teljesen logikus következményeként egy csomó biztosítás díja is alacsonyabb a nők, mint a velük egyébként azonos kockázati csoportba tartozó férfiak esetében. Alacsonyabb volt. Eddig. Olvasom, hogy ez a szégyenletesen diszkriminatív eljárás mostantól Uniós utasításra megszűnik. A rendkívül tudományos indoklás szerint: „nem a nemi hovatartozás határozza meg a kockázatokat, hanem olyan egyéb tényezők, melyek esetleg összefüggésben vannak a nemiséggel, de nem százszázalékosan feleltethetőek meg azzal”.

Ez az indoklás annyira igaz, hogy nyugodtan kiterjeszthetjük a például a prosztata jóindulatú megnagyobbodására, a heresérvre, a petefészek-gyulladásra vagy a méhen kívüli terhességre. Mert például micsoda diszkriminatív disznóság, hogy a nőknél és csak a nőknél számolunk a méhen kívüli terhesség kockázatával?! Hol van itt a százszázalékos megfeleltethetőség? Hiszen, nincs minden nőnek méhe! Teherbe meg főleg nem  esik mind! Minden ügyfelet, nemi hovatartozástól függetlenül, meg kell vizsgálni, hogy van-e méhe. A férfiúi nemhez tartozás önmagában nem ad felmentést a kockázat alól, csak a negatív méhészeti lelet. Igazán előremutató javaslat! Leszámolunk a tudománytalan babonákkal, az avítt beidegződésekkel.

Be kell vallanom, mostanáig enyhe nemtetszéssel hallgattam, ha - tőbbnyire <30 – hölgyek felfokozott érzelmeiknek úgy adtak hangot:  a t…köm tele van. Esetleg oda nyilatkoztak: a f@szom kivan. Túl a kifejezések trágárságán az is zavart, hogy nekik, a nyilatkozóknak ilyen ugye nincsen. Mert míg a szívatásban való ilyen-olyan részvétel mindkét nem számára nyitott lehetőség, a tele tök és a kint lévő f@sz perspektívája honleányaink számára nem adatott meg.  Eddig. De lássuk be, ez nem maradhat így!

Az emancipáció élcsapaténak azonban el kellene töprengenie azon, ha valakiket ennyire demonstratíve nem különböztetünk meg, az már önmagában is megkülönböztetés. Megkülönböztetjük őket mindazoktól, akiket nem különböztetünk meg ennyire demonstratíve nem. És ezen a ponton a kígyó a farkába harap. Viszont erre mind a nő-, mind a hímnemű kígyó képes! Ez nem lehet véletlen!

De nem kötözködöm tovább, inkább továbbfejlesztem az ideát (az abszurdumig és tovább). Ugyebár, hobbiállatokra is lehet biztosítást kötni. Az, hogy az aranyhörcsög (általában) két évig él, a teknős viszont kétszázig nem indokolja az eltérő biztosítási díjakat. Hiszen a megfeleltethetőség itt sem százszázalékos, ebben a formában ez csúf faji megkülönböztetés. Az viszont, hogy meddig él egy aranyhörcsög, százszázalékos biztonsággal csak akkor állapítható meg, ha már megdöglött. Ismét csak a fent említett kígyó jelenthet kiutat szorult helyzetünkből. Eresszük be az aranyhörcsög akváriumába és nincs több gond.

Ez egyébként ugyanaz a kígyó, amelyik rávette ősanyánkat, hogy egyen a tudálékosság fájának gyümölcséből.