Előrebocsátom, nem szeretem, ha a személyzet okoskodik. Ha a pincér kioktat, hogy milyen körettel és borral kell kísérni a kiválasztott húst, ha a takarítónő akarja megmondani, milyen is a leporolandó könyvek optimális elhelyezése. Ez nem valamiféle lenézés, ha egy orvos lép ki az illetékességi köréből, azt is nehezen viselem, és ahol és amikor én vagyok a személyzet ott és akkor igyekszem magamat is a fent leírtakhoz tartani. Az egy másik kérdés, hogy mennyire sikerül, de ha nem, az az én hibám, esendőségem, az elven nem változtat.
További előrebocsátandó, hogy véleményem szerint a miniszterelnök – az egész kormányával, sőt az egész államapparátussal egyetemben - bizony személyzet. A köz alkalmazza őt olyan dolgok elintézésére (és csak arra!), amelyeket másként – egyénileg, decentralizálva – hatékonyan elintézni nem lehet.
Következik a fentiekből, hogy ellenszenvvel figyelem, pimasz impertinenciának, hatalmi arroganciának, nevetséges fontoskodásnak vélem, ha a köz alkalmazottja – legyen bár az első ezen alkalmazottak között – világnézeteket tesz helyre, értékrendeket rangsorol, az élet nagy kérdéseiről mondja meg a tuttit. Magánemberként természetesen jár neki a véleménye iránti tiszteletet és odafigyelés – valamint, amiről szeretünk elfeledkezni: a kritika -, de egy miniszterelnök a hivatali idejének egyetlen nyilvános pillanatában sem magánember. Ha már muszáj ilyesmit cselekedni, akkor az inkább a parlament, esetleg az alkotmánybíróság dolga, de nekik is csak nagyon erős korlátokkal övezve, a végrehajtó hatalom feje viszont hajtson végre, és kíméljen meg a szólamaitól.
Mindezek után és ellenére mégis kénytelen vagyok beismerni, miniszterelnökünk legutóbbi szoboravatóján – nagyon megkedvelte mostanában az ilyesmit – a szívemből beszélt. Így szólott ő : "benső átalakulás nélkül nincsen se ország, se szobor, se pálinka, se bor, se ember." Magam is így látom. Az embereknek, a társadalomnak, az értékrendnek, az elvárásoknak, a gondolkodásmódnak, a stílusnak kell változnia, attól és csak attól változik majd meg a politikának, közös dolgaink intézésének a minősége is. Sőt, nem kis mértékben a magánéletünk minősége is.
Tartok azonban attól, hogy a fene nagy egyetértés szerénységem és a jeles státusférfiú között ezen a ponton véget is ért. Gyanítom, hogy a benső átalakulás kívánatos irányáról már egészen másokat gondolunk. Én például el tudok képzelni egy olyan átalakulást, minek eredményeképp a köz konszenzussal oda konkludál, hogy egy olyan politikai csoportosulást, amely miniszterelnökünkhöz hasonló hatalomgyakorlási elveket valló személyt eltűr vezetőjeként, még a parlamenti küszöb közelébe sem enged. Sőt, nincs is ilyen szervezet, mert annyira ciki lenne a tagjának lenni, hogy senki sem lép be, mivel nem akarja, hogy a gyereke kiközösítve bóklásszon az iskolaudvaron a többiek kórusától kísérve. - Apád lopott pénzből kampányol! Megfelelő szervezet hiányában pedig hősünk a Felcsúti Ruhaipari Szövetkezet helyettes művezetői posztjáért harcolna reménytelenül, mivel konfrontatív, erőszakos természete miatt a környezete ekkora hatalmat sem adna szívesen a kezébe. A szombati focimeccs után pedig egykori iskolatársával S. Lajossal – akit sorozatos közpénzügyi stiklijei lehetetlenítettek el – darvadoznának a fröccs fölött, azon töprengve, hol rontották el.
El tudok továbbá képzelni egy olyan átalakulást, minek következtében az, aki az Etyeki Czimeres Pálinkaház birtokára Isten, áldd meg a magyart címmel állíttatott szobrot felavatja, ettől a pillanattól kezdve a közéletben csak mint a jókedv forrása jelenhet meg.
Mely jókedv – tudtuk meg ugyanott ugyanattól – előre valóbb, mint a bőség, hiszen: „A búval bélelt nem tudja élvezni milliárdjait sem". Milyen igaz, mondanánk elsőre, de tovább gondolva itt is kényes kérdések merülnek föl. Kinek vannak itt milliárdjai? - kérdezzük, úgy is, mint a nép. Csak nem a környezeted ihletett erre a gondolatra, Viktorom? – érdeklődik immár a honi politikai közösség. Akkor már csak azt áruld el a te híveidnek, mi a ború oka felétek? Mert ha ti borúsak vagytok, akkor mi aggódunk. Nem értetek, miattatok.
