A női combok olyanok, mint a bogarak. Ha kicsit melegszik az idő, rögtön előbukkannak. Mihelyt a nyáreleji nap átmelegíti az aszfaltot. Elég a langyos lég első lenge libbenése és kibújnak rejtekükből, elkezdődik a rajzás. Mint a rajzásoknál általában, a végső cél ebben az esetben is a szaporodás, bár meglehetősen áttételesen és nyakatekerten. Sajnos, mi emberek mindent a végtelenségig elbonyolítunk.

A női combok  mindenféle  színben, méretben, formában és keménységben előfordulnak (hasonlatosan a bogarakhoz) és a többségükről – legalábbis az előbújtak többségéről – bátran elmondható, hogy nagymértékben alkalmasak a nyugalom megzavarására, a normális szabadtéri tevékenységet szinte lehetetlenné teszik, a közlekedésbiztonságot rendkívüli módon veszélyeztetik. Készül, mondjuk, a polgár egy békés nyáresti horgászatra, és egyszer csak azon kapja magát, hogy a hajkurászásukkal töltötte az éjszakát.

A védekezésre (akárcsak a bogarak esetében)  nincs igazán eredményes módszer. A csapkodás egyes konkrét példányok esetében vezethet eredményre, de a tömeges invázióval szemben hatástalan, sőt csak ront a helyzeten. Léteznek az egyéni védekezésre szolgáló kemikáliák, de azok inkább csak az utólagos nyugalmat szolgálják. A modern technika is csak a megelőzés terén tud eredményeket felmutatni. Bizonyos anyagoknak repülőgépről megfelelő időben  történő kiszórása elejét veheti a problémának. Ilyen anyag például – hatékonyság szerint rendezve – a TNT, a napalm és a plutónium megfelelő izotópja. Maga az eljárás „terrorbombázás” néven lett méltán népszerű. A technológia annak ellenére, hogy végleges megoldást kínál – a női combok okozta izgalom helyett az örök nyugodalmat ígéri és egyetlen alkalmazása során sem okozott ezen a téren csalódást – Európában az utóbbi időben visszaszorult. Sajnos, nem eléggé környezetbarát, mondhatni: kellemetlen mellékhatásai túlnyomóak. Növeli például a légköri széndioxid mennyiségét. Kontinensünkön mostanában már inkább csak a Balkánon alkalmazzák, a távoli földrészeken viszont még meglehetősen elterjedt.

Érdekes módon, az igazán sikeres védekezés hiányában kialakult állapotokkal az európaiak többsége megtanult együtt élni, sőt, mintha egyenesen tetszene nekik a helyzet! Egyes szélsőséges elemek – akiket nem igazán értünk, hiszen minden normális felnőtt ember tudja, hogy ebben a viszonylatban középen lenni a legjobb! – nem átallják azt javasolni a jelen állapoton felháborodóknak:  ha nem tetszik, húzzanak el oda, ahol nincsen ilyesmi. Ez a mi környezetünk  – Flóránk, esetleg Csillánk, Noémink stb. – természetes  velejárója.

Jelenleg nincs nagy tolongás elfelé. Maradunk tehát mi is itt, közöttük.