Az anyák napja kétségtelenül a legszélesebb célcsoporttal bíró ünnepünk. Vessük össze például a naptárban hozzá legközelebb található munka ünnepével. Munkája, ugye, nincs mindenkinek, sőt sokaknak nem is volt. Az anyáról ugyanez nem mondható el. Tegyük hozzá mindehhez, hogy még messze nem értük el lehetőségeink határát az ünnepelti bázis kiterjesztésében!
Ott vannak mindjárt az apák! Az anyává válás folyamatának nélkülözhetetlen közreműködői ők, egy kis ünneplés nekik is kijár, vagy máshogyan fogalmazva: ezen a jeles vasárnapon inkluzíve az apákat is ünnepeljük. Nem túlzás talán, ha 25 %-ot követelnek az anyák napjából. „Minden apa negyedrészben anya!” Ezzel a szlogennel átfogó mozgalom is indulhatna.
Aztán a gyerekek. Ők is hozzátették a dologhoz a magukét. Senki sem várhat anyák napi köszöntést, ha nincs gyereke! Nekik is jár legalább 25%.
Az eddigi gondolatmenetből legalább két következtetés levonható.
Egyrészt, mindmáig túlhangsúlyoztuk az anyák szerepét az anyaságban. Az anya csak 50 %-a önmagának. Csak félanya! Ideje, hogy a másik fél is öntudatára ébredjen!
Másrészt, ezen a vasárnapon gyakorlatilag az egész emberiség egybeforrhat az ünnepeltség boldog tudatában. Hiszen, lássuk be, egészen kevesen időznek planétánkon, akik az Anya, Apa és Gyermek halmazok egyikének sem elemei.
Most, hogy ezt a problémakört sikerült szilárd elvi nyugvópontra helyezni, már csak egyetlen kérdés vár megoldásra. Mi legyen a béranyákkal? Őket mikor ünnepeljük? Anyák napján vagy a munka ünnepén?
