Vajon milyen titkos szándék vezérelte a Könyvfesztivál szervezőit, amikor e jeles eseményt az idén egy olyan hétvégére tervezték, amikor a szombat munkanap? Feltéve, hogy a rendezvény által megcélozni vágyott közönség nem kizárólag az állástalan bölcsészek köréből verbuválódik, egy másik - szabadnapokkal bőségesebben megáldott - időpont esetleg lendíthetett volna az üzletmeneten
Tudom én, hogy ez a szombat sokaknak azért nem egészen "olyan" munkanap. Azt is tudom, hogy szombaton egészen este nyolcig nyitva tartanak. Szóval, igen, aki nagyon akar, az oda tud érni.
Ez teljesen elégséges magyarázat. Feltéve, hogy a rendezvény, az írók, ítészek, irodalmárok, az ő tanítványaik, fanatikus és/vagy sznob rajongóik belterjes bulija. Ebben az esetben a magunkfajta outsider érdeklődő nemhogy kívánatos vendég, de egyenesen akadálya a bennfentesek zavartalan kölcsönös orális körbe-kielégítésének.
Ha ez még sincs így, akkor viszont ez az érvelés kevés! Ha elfogadjuk azt a definíciót, hogy a könyves szakma iparosai alapvetően a szakmán kívüliek (ún. olvasók) számára állítják elő termékeiket, akkor az a mondás, hogy "odaérsz, ha nagyon akarsz" - eufemisztikusan fogalmazva is - kevéssé piacbarát. Mert én nem akarom ezt nagyon, nem tartozik a munkaköri kötelességeim közé. Nekem ez szórakozás, élvezet, a lélek fényűzése, delikát, akkor csinálom, amikor úri kedvem úgy tartja. Az úri kedvemet viszont könnyű elvenni. Esetleg elég annyi, hogy egész nap a dolgomat tettem - reszeltem, kalapáltam, vályogot vetettem, ástam - és estére kelve már fáradt vagyok, hogy elbumlizzak a fesztiválra. Esetleg keveslem az időt. Mert sétálgatni akarok a standok között; belelapozni a könyvekbe: hosszan hezitálni, hogy vágyaim halmazából mit kell fájó szívvel kirakni, hogy a maradék egyezzen lehetőségeim halmazával; belehallgatni a beszélgetésekbe, szóba elegyedni rég látott ismerősökkel stb. És lehet, hogy hattól nyolcig ezt nem lehet szépen megcsinálni. Akkor meg inkább nem csinálom sehogy! Pancsolni sem megyek a versenyuszodába. Nekem nem fontos, hogy mikor érem el a túlsó partot, nem múlik ezen a szponzori szerződésem. Én fizetek a fürdőgatyámért, nem a fürdőgatyám fizet nekem. Tessék olyan feredőt csinálni, ahol jól kipancsolhatom magam, különben nem megyek. Reggel 6-tól meg ússzon a Gyurta!
Persze, így is lesznek sokan, akik elmennek. Lehet, hogy a különbség most nem is érzékelhető. De az ilyen lazaság előbb-utóbb visszaüt. Ugyanis ez már nem is az első eset. A 2008-as Könyvfesztivált is így sikerült belőni. Öt év alatt kettő, az 40 %! Ennyivel választást lehet nyerni! Ha a könyves szakma hosszú távra tervez, érdemes tanulni a jobbtól. Figyeljék meg a katolikus egyházat! Alapvetően ők is egy könyvvel házalnak és már évezredek óta a piacon vannak. Ha népszerűségük nem is töretlen, de még mindig jelentős. De nem is fordult még elő, hogy a húsvét hétfő keddre esett és ezért nagyszombaton dolgozni kellett. Amikor náluk buli van, akkor garantált, hogy a célközönség figyelmét semmi sem vonja el. Aki akarja, az zavartalanul szentelheti idejét a könyvnek. És így sem akarják olyan sokan, pedig ott a rendszeres látogatóknak igen nagy bónusz van beígérve! Ezzel nehéz lesz versenyezni, könyves barátaim! A két örök élet ötlete már foglalt!
