A Forma-1 aktuális futamának közvetítése vasárnap délután kettő órakor kezdődik, pontosan ekkor indul útjára a képernyőn a felvezető kör.
Ez a nyugati civilizáció egyik olyan sarokköve, pillére, tartóoszlopa amelyet csak olyankor mozdítunk ki a helyéről, ha a fizika törvényei kényszerítenek rá. Konkrétan az időeltolódás ez a fizikai törvény, de még neki is alaposan a markába kell köpnie. Ha a futam a mi időzónánkba kerül megrendezésre, akkor semmi gond. Ha itteni idő szerint délután kettő előtt zajlik, akkor a közvetítés ismétlése kezdődik délután kettőkor. Az egyetlen problémás eset az, ha a mi időszámításunk szerinti délután kettő után lehet csak lebonyolítani a versenyt. Ilyenkor felülkerekedhet az Égi Mechanika , de ekkor sem adjuk olcsón a bőrünket (lásd: éjszakai futam).
Ennek az alapténynek a jelentőségéről – különös tekintettel a technikai haladás fellendítésében, a női emancipáció előmozdításában és a munkaerő bővített újratermelésében betöltött szerepére – magam is voltam bátor megemlékezni egy korábbi dolgozatomban.
Ma délután kettőkor bekapcsoltam a tévémet – miután egész nap gondosan kerültem mindazon hírforrásokat, ahonnan esetleg akaratom ellenére megtudhatnám az eredményt, miután hosszú utazást szerveztem úgy, hogy időben hazaérjek -, szóval bekapcsoltam a tévémet, hogy a felvezető kör alatt kényelembe helyezkedve zavartalanul nézhessem meg a legizgalmasabb részt, a rajtot, és azt látom, hogy a közvetítést a 15. körnél tart.
Mint az köztudomású, a Forma-1 közvetítési jogát megvásárolta a királyi televízió (a Nemzeti EgyüttMűködés TeleVíziója, röviden: NEM TV). Ez az intézmény intenzív totalitással mutatja meg mindazt, ami miatt képtelenek vagyunk kimászni Európa segglukából. Természetesen ezt is elkúrták (igen, itt az összehasonlítási alap minimum az öszödi beszéd!). Az intézményben kulmináló szellemi potenciál képtelen arra, hogy 14:00-kor megnyomja a Play gombot.
Mindezek után a közvetítés színvonaláról már nem is érdemes beszélni. Amikor a befutó után a nagyszerű közszolgálati szakkommentátor szájából elhangzott, hogy Buttonnak most biztosan sírhatnékja van, akkor Wéber Gábor hangjából kihallatszott, hogy ő viszont sír, visszasírja Czollner Gyulát. És nem volt egyedül. Ehhez képest Gyulánk egy budhista bölcs és egy autósportra szakosodott orákulum nászának gyümölcsére hajazott. Most látjuk csak, milyen óriás volt ő! Ő tudta, hogy nem jégtáncot közvetít sírdogálással az eredményhirdetéskor. És ez a tudás láthatóan behozhatatlan előnyt biztosít számára.
A sötét mélység.
Azt már csak halkan jegyezzük meg, hogy a csóró kereskedelmi tévék itthonról közvetítették a futamokat, különösen a tengerentúliakat. Ehhez most már adott is a technika. A gazdag köztévé viszont kiküldte az ő riportereit Ausztráliába. Mindjárt kettőt! Biztosan, hogy ne féljenek egyedül ott a messzi idegenben. Pénz nem számít! Sőt: pénz a legkevesebb! Elvégre a közszolgák közérzete közügy! Ott nem garasoskodhatunk!
Mindennek hozadékaként megtudhattuk, hogy Massa testbeszéde a boxutcában a teljes szétesettséget mutatja.
Jólneveltségem tiltja, hogy szavakba öntsem, mit mutatott ebben a pillanatban az én testbeszédem.
