A MALÉV csődben, a BKV csődközelben, a MÁV helyzete aggasztó, hajózás emberemlékezet óta nincs. A benzin ára az egekben, az utak állapot katasztrofális.
A konklúzió (köz)kézen fekszik: ez a közlekedés dolog nem a mi műfajunk. A magyar ember maradni szeret. Nemzetkarakterológiailag indetermináltak vagyunk a haladásra nézvést.
Már Jókai megmondta szűk másfél évszázaddal ezelött:
„Eppur si mouve!
Mikor Galilei ezt az emlékezetes mondást tevé, megdobbantá lábávak a földet; éppen csak ezt a kis darabját a földnek felejté el megrúgni, ami itt a Kárpátoktól a Dunáig kiterítve fekszik; az egész mozdult, hanem ez az egy darab állva maradt.”
Mit mondjunk - meg is látszik!
Szemmel láthatóan népünk pásztorai is úgy gondolják, hogy ezt a mozgás dolgot nem is kellene erőltetni! Jó nekik, itt nyugalom van, ritka a farkas is erre, s néha már el is feledik, hogy a nyáj, amit őriznek, a másé. Mind nyáj másé. Mind nyáj unké.
Ha már állunk, álljunk pozitívan! Hozzá.
Mint a címben is jeleztük, van mitől büszkén dagadni a honfiúi kebelnek. Árpádsávos-nagymagyarországos matricát az összes dugóban álló autóra, kigyulladt buszra, koszos vonatra, földön szárnyaló repülőre! Mutassuk meg a világnak, kik is vagyunk!
Egyetlen igazán szomorú következménye van a MALÉV körüli havariának. Nem lesz a nemzetnek több Hingyi Beatrixa. Emlékszünk még? Ő volt Torgyán miniszter menye, ki sok iskolájával (érettségi) lett a MALÉV felügyelőbizottságának tagja. Mivel „légügyi dinasztia” sarja. (A magyar demokrácia történetének „Orbán-Torgyán kormány” feliratú aranylapjáról idézünk.)
Nos, a légügyi dinasztiáknak ezennel végük. Lehet, hogy nem lenne végük, ha Hingyi Beatrix nem lett volna, de ő volt, ezért ők nincsenek.
Földet értünk.
Esetleg, ránk.
