Az évtized legjobb híre:elfogyott az LMP kampánypénze.

Végre, valakinek!

Mert az tudható, hogy a legális kampánypénz, költségvetési támogatás + amit össze lehet kalapozni, az bizony nem sok. Az hamar elfogy. Addig kampányolj, ameddig a takaród ér! Az elmúlt évtizedben mégse nagyon fogyott el senkinek. A hiányt hozzálopták. Minden párt minden kampánya arról szólt: nézd, milyen ügyesen lopok! Ez volt az összes óriásplakátra felírva, csak dekódolni kellett. De mi nem tettünk ilyet . Szorgalmasan szavaztunk a tolvajokra. A legügyesebb tolvajoknak volt a legnagyobb esélyük a kormányzásra. Aki nem lopott, arról nem is tudtuk, hogy van. El sem érte az ingerküszöbünket. Aztán nagy, kerek bociszemekkel csodálkoztunk, hogy lopnak a politikusok. Persze, hogy lopnak! Úgy kerültek oda!

És az a sunyi ideológia, amit mellé körítettek! Hogy amennyi törvényesen van, abból lehetetlen. És mi nem kérdeztük meg: Mondjátok kedves Pártok, miért annyi van? Ki dönti el, hogy mennyi az annyi? Csak nem ti? És akkor miért ennyiről döntöttetek? Csak nem vagytok tán demagóg tolvajok? A csóró hülyéket vakítjátok valami szolid summával, előre belekalkulálva a rendszerbe a lopást? És miért ne tennétek így? Eddig bejött.

És mi az, hogy ennyiből nem lehet? A kampányolás nem olyan, mint a lélegzés vagy az evés: ha nem csináljuk elpusztulunk. Mi lesz veled, ha nem tudod jól kikampányolni magad? Bekampányolsz?

Ez a mindnyájunkra jellemző mentalitás kívülről nézve bicskanyitogató lehet. Nem az a kérdés, mennyi pénz van, hanem, hogy mennyit szeretnénk. Mennyi jár nekünk (szerintünk). Ha nincs elég, veszünk fel hitelt. Az állam is, meg a polgára is. Aztán ha nem tudjuk visszafizetni, akkor sírunk, mint a fürdős kurva, kuncsorgunk segítségért, duzzogunk, haragszunk mindenkire, a bankoktól az IMF-ig. Ha hitel sincs, akkor meg lenyúlunk, korrumpálunk, lopunk, adót csalunk. És még büszkék is vagyunk az ügyességünkre! Szemesnek áll a világ! Amíg ki nem lopják neki. Onnantól a vak tyúk keresi a szemet. Ehhez azért elég hülyének kell ám lenni, véreim! Mert az össztársadalmi lopás zéró végösszegű játék. A buli végén ugyanannyi pénz van, csak máshol. És ha körbelopunk, akkor nem is annyira máshol. (Sőt, mint ezt a téma avatott kutatói meggyőzően modellezték, a korrupció negatív végösszegű játék. Nem csak hosszútávon, azonnal!)

De most, mintha lépést tévesztettünk volna. Homok került a gépezetbe. Egy parlamenti pártnak elfogyott a pénze! (Az ismeretlen élmény izgalma borzolja kedélyemet, ahogy leírom!) Tehát, ha nem is biztos, de alapos a gyanú, hogy nem lopnak. (Csak bajuk ne legyen belőle!) Lehet, hogy csak ügyetlenek, lehet, hogy csak még nem: de most nem! Jó eséllyel.

Lehet, hogy nem is tetszik nekem a programjuk. Lehet, hogy nem is ismerem a programjukat. Lehet, hogy nem is ismerhető, mert nincs is nekik ilyenből egy koherens. Mindegy. Nálam jönnek föl!

Hát elfogyott, fiúk? Nagyon derék! Ezt kellene kommunikálni! Kár, hogy nincs rá pénz!