Az a marketinges, aki kitalálta a leszoktató pelenkát, megérdemel egy mellszobrot a fifikás csibészek panteonjában!

A modern pelenka a fékevesztett, kontrollálatlan technológiai fejlődés szimbóluma. Annyira szárazon tartja a célcsoport alfelét, hogy jövendőnk apró zálogai gúnyos kacajra sem méltatják a bilit, legyen bár az mégoly dizájnos. Felsejlik a rettenetes jövő, amikor csemetéink XXL méretű pelusban indulnak sörözni, mert még az ott kiválasztott orbitális mennyiségű csapadék esetén is garantált a száraz, tiszta érzés.

Nosza, nyomuljunk be a túllihegett innováció által megnyitott piaci résbe. Címkézzük át a gyenge minőségű, korszerűtlen, eladhatatlan terméket leszoktatóra és adjuk el jó pénzért. A leszoktatóba csomagolt kisded érintett bőrfelülete már néhány alkalom után égővörös színt nyer, csíp és viszket. A siker garantált, a kölyök sírva könyörög a fajanszért. Fontos, hogy a leszoktató drágább legyen, mint a normális pelenka, különben oda a szülői áldozat felemelő érzése. - Nem volt olcsó, de első a gyerek! - mutat a büszke anya bilin üldögélő, kivörösödött combját véresre vakaró utódjára.

Intermezzo: Hogyan lehet a macskával megetetni egy kanál mustárt? Van a diktatórikus módszer, minek során megpróbáljuk lenyomni a csípős masszát a cica torkán. Az eredmény több mint kérdéses. Létezik továbbá a liberális eljárás. Rákenjük az anyagot az állat fenekére. A mustár csíp, minek következtében cicusunk kétségbeesett tekergőzésbe kezd, hogy elérje az irritációnak kitett testrészt és ha ez sikerült, lenyalja a mustárt, legnagyobb megkönnyebbülésére. Önként és örömmel!

Lássuk be, briliáns az ötlet. Sokáig azt hittem, túlszárnyalhatatlan, mígnem találkoztam a nordic walking néven elhíresült új sikersporttal. Szóval, hogy valaki piacra dobja a sétát, erre nincs más szó: zseniális.

Mert erről van szó. Séta a szabadban két bottal. Az ötlet forradalmi jellegét némileg megkérdőjelezi, hogy - amennyiben hihetünk Jane Goodall megfigyelésének - a beteg csimpánzok is alkalmazzák. Persze, lehet, hogy csak a nordic csimpánzok!

Állítólag a sífutást fejlesztette tovább egy mindenre elszánt, fanatikus rajongója, mikor elfogyott alóla a hó. Ezt az eredetmítoszt azonban nyugodtan az imidzsteremtő néphülyítés körébe utalhatjuk. Ki akar sífutni hóolvadás után? Minek? Ez olyan lenne, mint verőfényes napsütésben kapualjtól kapualjig szaladni. Kétségtelen, az is tekinthető a sport egy sajátos fajtájának, de a világ civilizáltabb felén gyógyszeres kezelésnek vetik alá művelőit, mielőtt elhatalmasodó betegségük valami veszélyes tünetet produkál.

Nem. Egyszerűen arról van szó: keress valamit, amit az emberek egyébként is csinálnak, adjál neki új nevet és szedjél érte pénzt. Csinálj divatot, adjál el hozzá pályát, edzőt(!!!), felszerelést (elég a bot, vagy vegyük a lábat is?). És akkor szellemi produktumunk jól megérdemelt jövedelméről még szót sem ejtettünk! Arről sajnos már lekéstünk, hogy a két lábon járást szabadalmi oltalom alá helyezzük  (így is nagy a tolongás, még tart a jogvita Isten és az evolúció között), de a két lábon járást két bottal még nem szalasztottuk el. Hiszen, ezt a tevékenységet eddig főleg egy bottal végeztük, tekintettel arra, hogy a két bottal sétáló az összes végtagját a helyváltoztatás szolgálatába állította. Vagyis, visszajutott a négy lábon járáshoz. És mivel a farkunkkal már nem tudjuk elhajtani a legyeket, ezt a tevékenységet tényleg csak speciális helyeken érdemes űzni. Minden adott tehát, hogy védett szellemi termékünk legyen.
Adni kellene a pápának még egy botot és jogdíjat kérni a nyilvános szereplései után! Know-how!

De miért állnánk meg ezen a ponton? Próbáljunk meg a fent említett két ötlet eredőjének irányába elmozdulni! Ajánljunk valamit annak az egészségtudatos polgárnak, akinek van már két botja, megtanulta, hogy nem helyes a nadrágjába cselekedni és új kihívásra vágyik Íme az új sportág, az egészségpiac új csillaga : a szibériai szarás.
Ehhez két bot kell. Az egyiket leszúrjuk, hogy legyen mibe kapaszkodni guggolás közben. A másikkal hessegetjük a farkasokat.

A sport jót tesz az ízületeknek és bárki űzheti, aki egy közeledő farkasfalka láttán késztetést érez arra, hogy összeszarja magát. Nem olcsó, de ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen a szervezőknek gondoskodniuk kell a GPS-szel ellátott hi-tech farkasokról. Ez biztosítja, hogy a gyengén hessegetők földi maradványait családjuk illő végtisztességben részesíthesse.

Ötletünkhöz befektetőt keresnénk!