Van olyan, hogy Nemzetközi Vámnap!

Nem a vámot ünnepeljük e jeles napon - pedig, be szép is lenne, ha az érintettek arcukon az ünnepelt iránti sugárzó szeretettel, kedves szavakat hívva ajkukra, kezükben apró ajándékokkal járulnának a kasszához! -, hanem a vám szedőit. Pontosabban, ők ünneplik magukat, munkaszünettel emelve a megemlékezés fényét. Szó, ami szó: rájuk is fér ez a kis szeretetteli önreflexió, hiszen kevés embercsoport találni a nap alatt alacsonyabb népszerűségi mutatóval. Mióta a halálbüntetést eltöröltük, talán csak a végrehajtókat (ítélet nélkül) tudnám említeni (Vajon Nemzetközi Végrehajtónap is van? Azon a napon söpörne ám végig a szeretet-cunami a világon!) Robert Burns valószínűleg széles körben elterjedt vágyképet ragadott meg, amikor versének azt a címet adta: Az ördög elvitte a fináncot.

(Tudom, hogy a finánc nem a vámos, inkább a pénzügyőr. De rokon szakmákról van szó, nem véletlenül hívták a magas hivatalt Vám- és Pénzügyőrségnek. Hasonlóan, mint a „Boldogok a sajtkészítők” kijelentés esetében – ahol az összes tejipari szakmunkásra kell gondolni -, itt is általánosítanunk kell.)

Közalkalmazottak napja is van - szintén munkaszünet -, és mivel a vámosok kétségtelenül a közjó fizetett szolgái, minden bizonnyal ezen a napon is pihenéssel ünnepelnek. Gyorsan be kellene vezetni az Okmányirodai Ügyfélirányítók Világnapját is (érintetteknek munkaszünet), mielőtt kitör a sztrájk a hátrányos megkülönböztetés miatt.

Kis lépés a vámosoknak, de nagy lépés a szolgáltató államnak, hogy - rendkívül figyelmesen - a rendelkezésre álló médiákokon keresztül felhívják a lakosság figyelmét:a Nemzetközi Vámnapon csak halaszthatatlan ügyben zaklassák őket.

Miért, vannak akik élvezetből járnak vámolni?!

Minden lehetséges aggodalmat eloszlatandó, mind egész nyájunk nevében megígérhetem: a Sírásók Világnapján, csak halaszthatatlan okból halunk meg!