A városi hó olyan, mint a részegség.
Van egy jó napod/estéd tündöklő, tiszta lepellel; mesebeli, szállogó pihékkel; szikrázó , fehér fényekkel; puha, barátságos hangokkal; egy mesebeli, szebb világ hangulatával. Egy röpke pillanat.
Aztán jön a reggel, a kiábrándító ébredés. Nyirkos, nyúlós latyak; koszos, olajos, kutyapisás hófoltok; csurgás, csöpögés, köd, szürkeség. Hosszantartó szutyok.
Vagy lenne meleg - maradj józan, vagy lenne sokáig hideg - maradj részeg.
Ennél csak egy rosszabb van, amikor félig havazik. Hol hó, hol csak dara, nagyrészt rögtön elolvad, a maradék megfagy, de csak annyira, hogy amikor reggel kitöröd a jéghártyán a lábad, pocsolyában fekve várd a mentőket.
Félig berúgni, kidobott pénz!
