- Azelőtt a császár őfelségének képe lógott azon a falon - szólalt meg egy idő múlva -, éppen ott, ahol most a tükör lóg.
- Az, jól tetszik emlékezni - felelte Palivec úr -, ott lógott, és leszarták a legyek, hát felraktam a padlásra.
(...)
- Emiatt ne fájjon a feje - vigasztalta, Švejk -, engem csak hazaárulásért visznek.
- És engem ugyan miért - sopánkodott Palivec úr. - Amikor olyan óvatos voltam.
Bretschneider diadalmas mosollyal válaszolta:
- Azért, mert azt mondta, hogy a legyek leszarták a császár őfelségét. Majd odabent kiverik a fejéből az ilyen dolgokat.
Környékünk valamelyik pártaktivistája - így adván bizonyságát határtalan lelkesedésének - felfestette a járdára kedvenc politikai csoportosulásának nevét. Óvatosság - ami az elkövetkezendők fényében több mint indokolt - a bölcsesség anyja, tehát ne menjünk bele, melyik a szeretett csapat; legyen elég annyi: számos helyen tapodhatunk a FIDESZ feliraton. Ismeretlen rajongónk alapos munkát végzett, láthatóan sablonnal dolgozott, semmi reszketeg maszatolás. Alaposságának azzal is tanújelét adta, hogy következetesen az utcasarkokat jelölte meg. És itt jön a bibi!
Az utcasarkokat ugyanis a környék kutyái is előszeretettel jelölik meg. Főleg, ha ott valamely oszlop is található, ami utcasarkon nem megy kuriózumszámba, kifejezve, hogy ez az ő területük. Az övék és a Fideszé. Mostantól. Szóval, a kutyák lepisálják a Fideszt!
Ugye emlékszünk A tanú nyitó képsorára, amikor Pelikán József gátőr kutyája levizeli a szeretett vezért dicsőítő feliratot? Ez a jelenet ott is mintegy belengeti a tragédia szelét.
Esetünkben vajon mi lesz a lelkes, ámde hülye ifjú sorsa? A keleti frontra nem küldhetik, mert momentán egyetlen nagyhatalommal sem állunk hadban (mindössze, óva intjük őket). Recsk is bezárt. Gond, nagy gond! A szégyen és a kiközösítés a minimum, de ha felhorgad a népnemzeti indulat, az sem kizárt, hogy kikiáltják a globális finánctőke szálláscsinálójának, álcázott ballib szavazónak. Ennek a lénynek a valós mivolta ugyan erősen vitatott - az egykor hiteltérdemlőnek tartott beszámolók ma már a ködös múlt mesekincsének részévé váltak, politikai elemzők évek óta hiába próbálnak empirikus bizonyítékokkal szolgálni róla és mára közmegegyezés tárgyát képzi, hogy a legtöbb, ami elmondható: Lehet Más –, többek szerint univerzumunkban csak a politikai dimenziókban fordul elő. Egyenesági leszármazottja a jugoszláv békaembernek. Igen ám, de mikor akadályozott meg egy törekvő ügyészt olyan csip-csup apróság, mint a nemlét, hogy kenyérre és vízre, kurtavasra és korbácsolásra tegyen indítványt?
Szóval, lelkes piktorunk jól teszi, ha sablont, festékszórót az éj leple alatt megsemmisít, mielőtt „elkúrtad” kiáltások közepette a pincebörtönbe vetik, majd fejvesztett menekülésbe fog a szélrózsa minden irányába. Még új életet kezdhet, hiszen vélhetőleg fiatal ember. Ha idősebb lenne, akkor tanulta volna a kommunista bértollnok sorait: A jószándék kevés! Több kell: - az értelem!