Nem tudom mennyi az igazság vagy a ferdítés az elhíresült Laborc - Portik tárgyalásban. Nem tudom, hogy csúsztattak-e, vágtak-e, emeltek-e ki a szövegkörnyezetből, avagy ez az igazság maga. Nem tudom, de kurvára nem is érdekel. Mit ahogy az sem érdekelne, hogy a megvesztegethető közterület-felügyelő és a szlovák rendszámú terepjárójával rokkant helyen parkoló celeb titokban felvett eszmecseréjének vannak-e közéleti vonatkozásai és milyenek.
Meg van az ugye, hogy a nemzet főtikosszolgája, akinek honi James Bondok dolgoznak a keze alá összeül az alvilág urával ármányt szőni. Valami krimóban, nyilvánosan, mint Hugyos Józsi, a kukák böngészője, meg Szopós Maca, az egykor szebb napokat látott kéjhölgy a kerület hatlépcsős becsületvesztőjében. Csak az ármány helyszínén kicsit drágább a sör. Aztán erről az összeesküvésről felvétel is készül. Amit le is gépelnek. Amit a főtitkos egyszerűen hátrahagy az őt követő rezsimnek, amelyik ellen összeesküdtek. És az alvilág sátáni hatalmú és gonoszságú fejedelme hagyja ezt nyilvánosságra kerülni.
Tévedések elkerülése végett, nem gondolom, hogy mindez hazugság. Sőt, majdnem biztos vagyok benne, hogy a dolgok pontosan ezen a színvonalon történtek. És ez az, ami itt fontos.
A nagyívű, rettenetes ármány, amely egyetlen árva leleplezést, karaktergyilkosságot, politikai bukást sem eredményezett. Egy olyan országban, ahol évtizedek óta minden választáson, minden parlamentbe jutó párt, mindenki által tudottan ellop pár milliárdot; ott egy majd’ 300 fős frakcióban egy kósza félredugást, egy spanglit szívó utódot nem sikerült felmutatni. Megint csak kerüljük el a tévedést! Nem gondolom, hogy nem volt ilyen ármány. Nagyjaink ezt ilyen színvonalon szövik. Emlékszünk még a Horn-kormány titkos és törvénytelen megfigyelési ügyére? Amiből az MSZP vezérkara akár azt is megtudhatta, hogy Deutsch Tamás anyukájának mi a leánykori neve. Az is egy nagy ármány volt, amit a nagy lepelnek borzasztó lerántása követett.
Így megy ez felénk, ez a mi kicsi világunk. Orrán-száján szivárgó titkosszolgálattal meg ügynökaktákkal; gyalogosokat rugdosó, bulvárlapokban szereplő miniszterelnöki szürke eminenciással; az elmúlt nyolc év elszámoltatásával, ahol végül az állam fizet a vádlottaknak; hóesésben SMS-t küldözgető katasztrófavédelemmel; Scmitt doktorral és Semlyén doktorral; Kovács Lászlóval, aki vegyipari technikumára bazírozva akart uniós biztos lenni; Veres Jánossal, aki ugyanezt a középfokú angol nyelvvizsgában bízva célozta meg; nagytőkéseinkkel, akik közül az egyik éppen a nullponti energia kicsatolásával foglalkozik, a másiknak meg nem derogál az MLSZ elnökének lenni; a gránitszilárdságú alaptörvény második, javított és bővített kiadásával házaló Kerényi Imrével; kiszivárgó öszödi beszéddel; kórházi széfekben manifesztálódó egészségügyi reformmal; sátorozó Gyurcsánnyal és még nagyobb rezsicsökkentést ígérő MSZP-vel …
Szánalmasan pitlák. Ha legalább humorunk lenne, öniróniánk! Akkor talán még szerethetők is lennénk, valahogy úgy, mint Pepin bácsi. De a mainstream humor színvonalát a Showder Klub és a Heti Hetes lövi be. Ez így egyszerűen ciki.
