A feleségem kapott egy SMS-t a Belügyminisztériumtól ezzel a szöveggel: Segítünk! Ne hagyja el a gépjárművét! Ha elfogy az üzemanyaga, üljön át egy másik autóba! Belügyminisztérium
Nos, az asszonyka jelenleg – teljes szerető pereputtyunkkal – a jólfűtött, barátságos családi fészekben tartózkodik, és nem is tervezi azt elhagyni. Elvethetjük tehát azt a kézenfekvő feltevést, hogy a világösszeesküvés keretében beépített humán-GPS jelzésére reagált a hatóság. (Ha mégis, akkor ezek a világösszesküvők annyira bénák, hogy aggodalomra semmi ok.) Akkor meg miért a figyelmeztetés? Netán a gépjármű-tulajdonosok kaptak? Nem tulajdonos a kedves. Annak a telefonnak az előfizetője semmilyen gépi erejű járművet, de még egy nyomorult kerékpárt sem birtokol. Netalán kapott ilyet mindenki? De akkor én miért nem? És a családból sem senki más, nagyitól az unokáig. A jogosítvánnyal bírók kaptak? Olyanunk is van többünknek. Nekünk nem akarnak segíteni? Mint Bástya elvtárs, mi már nem is számítunk.
Vagy az asszonyra kell gyanakodnom? Titkos kapcsolatban áll a Szervvel, azért ez a kitüntetett figyelem? BM macával élek?! Ebéd után emiatt számolunk! Oda a béke és a bizalom. Pedig mindmostanáig olyan hagyományos családmodellt valósítottunk meg, melynek láttán maga Dr. Semjén Zsolt is elégedetten csettintene. Erre jön a Pintér, és a viszály konkolyával mérgezi a családi idill tiszta búzáját.
És még egy dolog végül, de nem utolsó sorban, amit ki kell kérnem magunknak. Ha elfogy az üzemanyaga, nem ül át egy másik autóba! Nagyon jól nevelt fehérszemély, sosem tenne ilyet. Ha elfogy, elmegy az üzemanyagtöltő állomások valamelyikébe és ott vásárolja meg a továbbhaladáshoz szükséges mennyiséget. Esetleg megkér engem, hogy tegyem meg ezt én, mert az emancipáció kissé féloldalas, mint az NDK-s súlylökő lányok egykoron. Az SMS megérkeztéig ezt gondoltam problémának, és legyintettem: sebaj! Most össze vagyok zavarodva. De a minisztérium láthatóan még nálam is jobban.
