Bizonyára sokak előtt ismeretes az a botrány, ami a minap robbant ki a mi nagyszerű oslói nagykövetünk, Jeszenszky Géza tudományos tevékenysége kapcsán. Röviden, a mi Gézánk azt találta leírni az egyetemi előadása segédanyagában:
„Azért van, hogy olyan sok roma szellemileg leépült, mert a roma kultúrában megengedett, hogy testvérek, vagy unokatestvérek házasodjanak, vagy akár anélkül szexuális életet éljenek egymással”
Lett is az ügyből jeles skandalum, hadat ugyan nem üzentek a norvégok, még Gézát sem utasították ki, de megkérték szépen, maradna ugyan távol a Raoul Wallenberg emlékkonferenciáról, aminek nem mellesleg az oslói magyar nagykövetség volt az egyik szervezője. Azért ez kínos. Olyan ez, mint amikor a menyasszony delíriumos nagypapáját nem viszik el a lagzira, mert olyan büdös és gusztustalan, hogy elmegy tőle a násznép étvágya. Hiába no, a Lajtától nyugatra diplomáciai körökben egy ilyen mondás az angol királynő fogadásán könyékig a saját seggbe merülve végrehajtott hosszas és elégedettségre utaló hangokkal kísért vakaródzással egyenértékű. És nem segít a helyzeten, ha a látható megbotránkozástól indignálódva fennhangon és részletekbe menően elmagyarázzuk a megjelenteknek, hogy székletürítés után milyen alaposan szoktuk megtisztogatni a kimeneti nyílás környékét, nem lesz tehát semmi gond a svédasztalnál azzal a kézzel, és különben is, seggvakarásra mindig a balt használjuk, azzal meg legfeljebb a kenyeret fogjuk meg. De azok a sznobok csak húzzák az orrukat, mi meg nem értjük.
Géza legalábbis láthatóan nem érti. A botrány kirobbanása után oda nyilatkozott, hogy több tanulmány, szociológiai felmérés érinti a cigányok között is fellelhető szellemi fogyatékosság jelenségét, és általában ezt a belterjes közösségek létével, és az ezzel járó gyakori rokonházasságokkal magyarázzák.
Nos, erről van szó Gézám! Hogy a belterjes közösségekkel járó rokonházasságoknak. Nem a romaságnak. Mert akkor ez ugye minden belterjes közösségre jellemző. Mondjuk, valamely földrajzi/nemzetiségi/szociális okokból elzárt erdélyi, belterjes, magyar közösségre is? Tehát a magyarokra? Ha már jegyzetet írtál „Post-Communist Europe and Its National/Ethnic Problems" címmel, akkor abban ilyen példát is említesz? Nyilván mindannyian tudjuk, hogy hol lennél te most nagykövet egy ilyen mondat leírása után. Jó esetben a közalkalmazottak nyugdíjasklubjának adventi előadásában készülnél Júdás szerepére. És akkor képzeljünk el egy ilyen mondatot egy romániai egyetemi jegyzetben! Bizony ott ütnénk az asztalt – veled, mint diplomáciánk zászlóshajójával az élen – az összes nemzetközi fórumon. Teljes joggal – jegyzem meg.
Szóval igen, az általad mondottakkal ellentétben, kijelentéseddel kapcsolatban rasszizmust emlegetni nem, hogy nem felháborító, hanem az egyetlen ésszerű viselkedés. Mert ez az, amit ezzel a szóval leírunk. Rasszjegyekhez kötni egy – többnyire negatív megítélésű - jelenséget, aminek azokhoz nincs köze. Mert még ha megadtad volna is azokat a tudományos munkákat, amelyek tanulmányozásából erre a nagyszerű következtetésekre jutottál – és amelyek létezésében számosan kételkednek – akkor is csak annyit mondhatnánk, hogy van itt egy jelenség, ami a belterjes, zárt közösségekre jellemző. Tehát a belterjes nem roma közösségekre is. Nem jellemző viszont a nem belterjes roma közösségekre. Továbbá felmerül a kérdés, hogy mitől is belterjesek ezek a közösségek? Mert a hegyekben gyakran esik a hó? Esetleg a többség elutasító, előítéletes, kirekesztő magatartása miatt? Esetleg a felhalmozott szociális hátrányok okán vannak ők bezárva. Melyik közösség miért? Aki ehelyett összeköti a végeredményt meg a bőrszínt, azt nevezik rasszistának.
Géza láthatóan abba a – társadalmunkban rendkívül gyakori – hibába esik, hogy összekeveri a rasszista gondolkodást a tevékeny fajgyűlölettel. Tipikusan megfigyelhető ez a keveredés azoknál, akik az ilyen témába vágó okfejtéseiket az „Ismerek én rendes cigányokat is, de …”, illetve a „Nekem is vannak cigány barátaim és semmi bajom velük, de …” mondatokkal kezdik.
Intermezzo: Miért lenne bajod a saját barátaiddal, te korlátolt értelmű medvebocs?!
A tevékeny fajgyűlölő valamilyen feldolgozatlan trauma, lelki sérülés okán – ami persze lehet súlyos és valós - kényszert érez, hogy keresse a konfliktusokat, ahol kiélheti a gyűlöletét. Mindenről ez jut eszébe, állandóan erről beszél, mint Móricka. Esetleg a kisebbrendűségi érzését kompenzálandó csatlakozik olyan csoporthoz, ahol más csoportok folyamatos verbális és tettleges alázásától végre valakinek érezheti magát. Hál’ Istennek a még ennek a rosszkedvű, megkeseredett és frusztrált társadalomnak a többsége sem ilyen. De ettől még előítéletesen gondolkodhat ez a többség (a felmérések és a saját tapasztalataim szerint így is gondolkodik az elsöprő). Nem szereti az erőszakot és az erőszakoskodókat, nem akar folyton gettót építeni, konkrét megalázások láttán viszolyog, nem szavaz olyan pártra, amelyik erre a kérdésre építi a politikáját, nem ezt tartja a fő problémának, esetleg még az „Ember színe fehér” jellegű bunkó kiszólásoktól is tartózkodik, csak éppen úgy gondolja, hogy „ők” azért mások. En bloc. A barnák, a nagyorrúak, a vágottszeműek, a pirézek. Mélyen felháborodik, ha az ő gyerekét néhány pofonnal teszi helyre a rendőr, de a cigánysoron már teljesen helyénvalónak tekinti ezt a hatósági eljárást. Persze csak indokolt esetben, a túlzásoktól tartózkodva. Mert ő rendes ember. És valóban az is, csak rasszista.
Gézáról sem mondott senki olyat, hogy az általa felgyújtott házakból menekülő cigányokra lövöldöz sörétes puskával. Még csak az sem merült föl, hogy éjszakánként fehér csuklyában lángoló kereszteket állít Szabolcsban. Magam részéről minden további nélkül elhinném neki, hogy amennyiben faji indíttatású erőszakot látna, azt elítélné és akár tevőlegesen is igyekezne megakadályozni. Ő egyszerűen csak rasszista sztereotípiákat (is) használ a világ leírására.
Hogy ez így van, az nem is az eredeti idézetből, hanem a kritikára adott reakcióból látszik. Mert egy szerencsétlen, hülye mondat mindenki keze alól kikerülhet. Akinél viszont ez egy botlás, az ilyenkor elnézést kér, mondván, hogy a fáradtság, a helyszűke, a figyelmetlenség stb. szülte sajnálatos hibáról van szó, nem ezt akarta mondani, de belezavarodott, később meg átsiklott. Géza viszont láthatóan nem érti, mi itt a gond. Szerinte az inkriminált mondat rendben van. Tehát nem hibázott, tényleg így gondolja. Akkor pedig …
Az viszont, hogy el sem bírja képzelni, hogy létezik olyan gondolkodásmód, ahonnan az ő nézetei problémásak, nos ez nem vall valami sok észre. Ami átjött Gézánk elmúlt évtizedekben nyújtott produkcióiból, az alapján eddig is sejthető volt, hogy aligha egy szellemi gigász. Ilyenkor úgy eltöprengek. Itt van ez a jóindulattal középszerűnek nevezhető ember és ezekkel a képességekkel milyen messzire jutott! Miniszter volt két kormányban, washingtoni nagykövet – ami azért nem egy szváziföldi szinekúra –, egyetemi tanár és még most is egy európai országban képviseli a hazáját. Vajon a válogatási rendszerünk ilyen gyenge, vagy ezekhez a pozíciókhoz tényleg elég ennyi?
Az utolsó 100 komment: