Úgy hozta az élet, hogy az elmúlt hetekben az amerikai filmipar több friss termékével is volt szerencsém találkozni. Láttam egy jó filmet, az Egek urát és egy súlyos alkotást, a Viharszigetet.

Ez nem egy filmesztéta blogja, tehát nem kezdenék most értő kritikát írni a fent említett művekről, mivel nem vagyok értő. Az Egek ura jó film. Nézhető és szól valamiről. Még el is gondolkodtat jobb pillanataiban. Nem egy örökbecsű filmtörténeti pillanat, a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Mefisztó vagy a Tizenkét dühös ember biztosan fölülmúlja (és még számosan), de jó.
A Viharsziget pedig üt. Amikor vége lett, a közönség még ülve maradt kicsinyt. Emésztgettük a látottakat. És nagyon mozi. Arra van csinálva, hogy a sötétben ülve csak rá figyelj. Igazából, még az obligát popcorn és kóla is zavar. Még jó, hogy az elején elfogy, mert csak idegesít. A filmre figyelnék, de itt ez a vacak, még a végén kiöntöm! Persze, ezen a filmen is lehet fogást találni, számos nagyobb művet láttunk már stb ..., de a továbbiak szempontjából ez most indiferens.

Na és, persze, láttam az elhíresült Avatart is. Előrebocsátom: tisztes iparosmunka, lenyűgöző a látvány, a technika, az igényesség, emelem kalapom az alkotók előtt, elhiszem, hogy baromi munka és rengeteg lelemény van benne, megszolgálta az árbevételt ... ez nem a fikázás helye. (dehogynem!!)
De, filmnek kifejezetten gyenge.
A Winnetou -Tecumseh - Pocahontas vonal x+1., nem túl erős, darabja és mivel nem köti a történeti hűség (sem), a végén győznek az apacsok. Örülök, hogy láttam, de még egyszer nem nézném meg. Ingyen sem, mert sajnálnám rá az időt. Olyan film, amire 20 év múlva, amikor ez a technika mindennapos - ha nem túlhaladott - lesz, ambivalens érzésekkel tekintünk majd vissza. Olyan film, amelynek láttán unokáink (gyermekeink) - szemükben a halál cikinek kijáró gúnnyal - kérdezik majd:  - Ti, ettől voltatok beindulva? És mi szégyellős mosollyal mentegetőzünk: - Ez volt az első 3D!
Kifelé jövet a moziból azért ez a film is okot adott némi töprengésre.
Egyrészt, így kell ezt csinálni! Kiirtani az őslakosokat, aztán egy jelentős árbevételt produkáló mese keretében pálcát törni a múlt bűnei fölött. Bűnbánatom szerény belépti díj ellenében megtekinthető!
Másrészt, elgondolkodtam azokon, akik csodálkozásuknak (csalódásuknak!) adtak hangot, amiért az Avatar csak technikai Oscar-díjakat kapott. Mégis, mit vártak? A legjobb n'aviért nem osztanak díjat! Az rendben, hogy valaki rajongó - kinek nincs supermanes pizsamája? -, de a rajongástól még nem kellene elveszíteni a józan ítélőképességet! A színes ceruza feltalálója sem kapott irodalmi Nobel-díjat! Pedig, forradalmasította a képeskönyv készítést.