A hardveres megoldás mindig gyorsabb és megbízhatóbb, mint a szoftveres
A fenti állítás - melynek, mint meglátjuk, súlyos társadalmi folyományai vannak - a trivialitás határán mozog mindenki számára, aki bal/jobbsorsa hányattatásai közepette akár csak felületesen is megismerkedett az intelligens gépekkel.
Az ember (homo sapiens) nyugodtan tekinthető intelligens berendezésnek. Lényegében egy fehérje alapú számítógép, némileg túlméretezett tápegységgel.
Ebből a két állításból - néhány segédtétel alkalmazásával - felépíthetjük a politika elhülyülésének tudományos igényű modelljét.
Egy mérhető nézettséggel bíró televíziós csatornán mennyi idő áll egy politikus rendelkezésére, hogy bármely problémáról, döntésről kifejtse véleményét, kritikáját? Tapasztalati úton megállapítható, hogy ez az idő 30 másodperc.
Honunk távkapcsolóval rendelkező népességének csak egy speciális részhalmaza, a rajongó, néz politikai háttérbeszélgetéseket a tévében. Ezek a műsorok ugyanis nálunk nem a tájékoztatást szolgálják, hanem a buzdítást, aminek természetesen szerves része az ellenfél ekézése, démonizálása (hülye, de nagyon veszélyes). A rajongókat viszont közéleti szempontból nem tekinthetjük intelligensnek, hiszen ők döntéseikben nem a rációt, hanem a szenvedélyüket követik. Állapotukat a permanens nemi gerjedelemhez lehetne hasonlítani (ha lenne ilyen), illetve a permanens részegséghez (ilyen viszont van). Ezek az állapotok sajátos csőlátást eredményeznek. A részegség esetén a csövet a pohár képzi. Hogy a nemi gerjedelem esetében mi az a cső, amin keresztül a delikvens a világot szemléli, azt az olvasó fantáziájára bízzuk. A politikai rajongás esetén az összetekert országos terjesztésű pártkiadvány (újságnak is nevezik, de csak felénk) szűkíti be a látóteret. No mármost, a televíziós politikusi beszély funkcióját tekintve nem más, mint buzdító zászlólengetés a cső végén.
Csak a rajongókkal viszont nem lehet választást nyerni, ezért a politikus megjelenni kényszerül az el nem kötelezettek által nézett csatornákon is. Ezek a csatornák helyet is adnak a politikusi megnyilatkozásnak - valamilyen félreértés következtében ezt a helyet nevezik "közszolgálati műsornak". Témánként maximum kettő darab politikus - ezt meg "pártatlanságnak" nevezik - nyilvánulhat meg, fejenként 30 másodpercben.
Hogy miért pont ennyi az ennyi? A szakemberek már régen megállapították, hogy a felelős polgár (ő az, aki nem megy ki vizelni a híradó alatt) elhájasodott agyveleje maximum ennyit tolerál. Ennél nagyobb dózis esetén megzavarodik.
30 másodperc az kb. 3 nem nagyon összetett mondat.
Igen ám, de a problémák túlnyomó részét 3 mondatban föl sem lehet vázolni! Mi történik azzal a politikussal, aki elég értelmes, hogy legalább körülbelüli sejtései legyenek arról, amiről beszél (és amiben dönt). Ha elég tapasztalatlan, akkor megpróbálja közkincsé tenni tudását. Viszont, a harmadik mondat után irgalmatlanul elvágják a mondanivalóját, amitől az egy zagyva, értelmetlen sületlenségnek hat (amit a néző hall belőle, az is). Kész. Emberünk már ki is iratkozott az országos lista első harmadából.
Mit tesz tehát a vizsgált közférfiú (közhölgy)? Megterheli a légnek szekerét valami három mondatos frappáns lózunggal, primitív általánosítással. Megerőszakolja elméjét és kerüli az értelmes beszédet. Ez a szoftveres megoldás, ami azonban megbízhatatlan. Elég egy pillanatnyi kihagyás, fáradtság, zavar, részegség és máris kicsúszott valami, aminek értelme van (lenne, ha a nagyérdemű hallaná), amiből ki lehet ragadni, ami zagyva a híradóban stb. Emberünk máris derék(ba tört) induló a hamvába holtversenyben.
Kik azok, akiket nem fenyeget ez a veszély? A megbízhatóan hülyéket. Ők ugyan is hardverből kezelik ezt a problémát és az áram nem téved! Rendelkeznek a pályaalkalmassági bornírtsággal. Véletlenül sem keveredhetnek bonyolult fejtegetésekbe, mert nincs mit fejtegetniük. Ők tényleg három mondatnyit gondolnak a problémákról. Mindről!
A színlelt hülyék jó esetben felismerik alkalmatlanságukat és megszégyenülésük előtt önként távoznak. A makacskodók osztályrésze a csúfos bukás. Van még egy harmadik lehetőség, hozzáhülyülni a politikai elithez. Embert próbáló feladat, de többeknek sikerült.
Amikor aztán a politikai szelekció befejezte munkáját (esetünkben ez már jócskán túlhaladott állapot), maradnak a hárommondatos emberek. És meghozzák a hárommondatos döntéseiket. A jó egyszerű, közérthető problémafelvetésre adott egyszerű, közérthető megoldást. És mint tudjuk, minden bonyolult problémának van egyszerű megoldása. A rossz megoldás.
De mielőtt elkezdenénk átkozni őket, emlékezünk, hogy mi húztuk őket magunkra a butaságunkkal és a lustaságunkkal. A harmincmásodperces, hárommondatos igényességünkkel. Zsák a foltját.