Nem az ifjúság ünnepe volt.
A nézőtéren felül volt reprezentálva az a korosztály, amelyiknek már nem mindegy, hogyan alakulnak a nyugdíjpénztári hozamok. Viszont, igyekeztek betyárul, bár az eredményt bátran nevezhetjük elegyesnek. Mert, amikor a fekete pólót elől fölkapja a behúzhatatlan méretű sörhas, nos, akkor a mégoly bőr dzseki sem enyhíti a parodisztikus hatást. Sőt, a Harley-Davidson matrica sem, bár - mivel a pocakkal átellenben virít a páciensen - ha mindenkinek egyszerre sikerül hátat fordítani, megőrizhető a méltóság töredéke. A legények seregszemléje felvetett még egy kérdést: mi visz rá valakit, hogy egy ZZ Top koncertre Queen, avagy Ten Years After, feliratú pólót öltsön? Multikulti? Ez van neki feketében?
A hölgykoszorú tekintetében már erősebb volt a felhozatal. Ennek oka még vitatott, de három lehetőség jöhet komolyan számításba: 1, a korosztály nőnemű fele lényegesen jobban tartja magát; 2, hazánkban szokatlanul jó az apa-leány viszony; 3, ezek már a második feleségek.
Itt-ott, elszórtan előfordultak kamaszok is. Vagy a nagyobb zsebpénzért pedáloztak apunál, vagy úgy voltak vele: nem egy Green Day, de ha a fater fizeti ...
Az színpadon történtek viszont nem adtak okot gúnyolódásra. A bácsik hozták a formát hatvanévesen is. Bírták hanggal, kézzel, fizikummal. Nem hakniztak, nem alibiztek. Tudták, bírták, tették. Imponáló állagukat mi sem jellemzi jobban: a zenekarnak, kis túlzással, több foga volt, mint a közönségnek. Pedig, mikor a kivetítőn feltűnt Jimi Hendrix képe, az futott át az agyamon: ezek tényleg ismerték! Hiszen, karierjük nagyjából az Új Gazdasági Mechanizmus beköszöntekor kezdett fölívelni. Akárcsak , mondjuk, Nyers Rezsőé. És kit hozna lázba egy Nyers Rezső koncert?!
Persze, Mozart szellem nem lebegett a színpad fölött, de nem is vártuk. Egyszerű zene ez, közelebb van az iparosmunkához, mint a művészethez, de annak nagyon jó. Sodró, lendületes, úgy szól, hogy leviszi a fejed. És ennek a három embernek a vérében van. Ezt tudják, de ezt nagyon.
Akinek a hangnyomás hagyott gondolatot a fejében, esetleg eltöprenghetett azon, hogy az egyet emes zenetörténet legnagyobb hatású alakja kétségtelenül Faraday volt. Ha ő nem fedezi fel az elektromágneses indukciót, ma nem lenne erősítő és elektromos gitár. És nem lett volna ez a koncert sem. Kár lett volna érte. Jó buli volt.
Kifelé menet, a ruhatárnál még megtapasztalhattuk, hogy az ifjúságnak nem kell messzire mennie, ha a bunkósághoz keres példaképet. De ez már megint a közönségről szól.