Vajon miért lett ekkora botrány a trafikügy? Mert mindenki érti.
Távol álljon tőlem, hogy elbagatellizáljam azoknak a kínját, keservét, hogy megkérdőjelezzem felháborodásuk jogosságát, akiknek sok éves munkája vész kárba, az egzisztenciájuk alapja rendül meg. Sajnálom őket és felháborítónak tartom az eljárást, de ilyesmi nap mint nap megtörténik számosakkal számtalan helyen, és az érintettek szűk körén kívül a kutya sem háborog. Sokan tudnánk sok példát mondani. És ez most nem a kormány ekézése. Az előző kormány alatt is megtörtént, meg az előző rendszerben is, meg ameddig vissza tudunk nézni a múltunkban, a kontrollálatlan hivatal mindig rengeteg ember életét keserítette meg, rengeteg pályát tört derékba. Ez rendszerfüggetlen, abból következik, hogy mindig mi vagyunk/voltunk a hivatalért és soha nem a hivatal értünk. A mostani eset különlegessége abban áll, hogy jól kommunikálható. Pontosan tudjuk, hogy ki a hunyó. Tematizálni lehet a közbeszédet.
Ráadásul, mindenki érti, hogy hol a buli a dologban, és a kedvezményezetteknek is van arcuk, sőt néha közismertek. Nem kell magyarázni, hogy miért vérlázító, ha a 30 éve trafikozó üzletét odaadjuk Palcsó Tominak. Azt viszont kevesen tudják lekövetni, hogy egy sokmilliárdos közbeszerzés kiírásában hol a disznóság. Az átlag érdeklődő már a kimondhatatlan nevű egymást össze-vissza tulajdonló cégek felsorolásánál elveszíti a fonalat.
Intermezzo: Már egyetemistaként rádöbbentem, hogy a nehézkes jelölés mennyire megnehezíti a levezetések megértését. Sokszor nem is olyan bonyolult az, csak szerencsétlenek a szimbólumok. Biztosan nem csak bennem van meg ennek fölismeréséhez az okosság, és biztosan számosan rájöttek arra is, hogy ezzel mennyire el lehet vinni az erdőbe a kíváncsiskodókat. Olyan holdingot, meg konzorciumot alapítok, hogy az élettől elmegy a kedved!
És akkor a szakmai kérdésekig még el sem érkeztünk! Ha valaki nem annyira hülye, hogy az tengersík rónán épít viaduktot, meg alagutat, akkor a közvéleménynek reménytelen elmagyarázni, hogy hol lopják meg. Ráadásul a kár és a károsult sem ennyire konkrét. Itt pontosan tudjuk, hogy ki, mennyire és hogyan faragott rá a sompolygásra. Ha viszont évente 100 kilométerrel kevesebb utat újítunk fel a lopás miatt, mint lehetne, akkor az a kár szétkenődik. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy te, meg te pont azért nem kaptál munkát, mert a szomszéd falu előtt megállt az aszfaltozó.
Hogy egy példával szemléltessem miről is beszélek, nézzük a közlekedési balesetek és a légszennyeződés viszonyát. A balesetnél egyértelmű az elkövető, a tett és az áldozat. Ha különösen sok az áldozat, felelőtlen a tett, ismert a tettes, akkor ennek megfelelően nagy is a felháborodás. Azt is lehet tudni, hogy az autók gázaitól mennyivel lesz több az asztmás, tüdőbeteg, rákos, és azt is tudjuk, hogy ez keserves sors. De azt nem tudjuk, hogy konkrétan kinek a kipufogója kinek a tüdejét teszi tönkre. Az presztízsveszteség egy kormánynak, ha egy balesetet okozó celebet futni hagy, de abba aligha bukik bele, ha futni hagyja a füstokádó autókat.
Hogy a fenti példánál maradjunk, a trafikügy bizony baleset. Méghozzá olyan, hogy a mozdonyvezető maga zárta rá a sorompót az átjáróban a zsúfolt buszra, hogy aztán jól áthajthasson rajta, így szerezve meg az illegális fémkereskedőknél kedvező áron értékesíthető alvázat. Ebből nem lehet jól kijönni.
Mármint, az érintetteknek nem lehet. Mert ha itt egy erős vezető - mondjuk, egy miniszterelnök – szétcsap a panamázók között, ha határozott kezébe veszi a szétfutó szálakat, ha igazságot tesz és rendet vág, ha kiosztja azt a sallert az érzéketlen bürokratáknak, nos akkor ő egészen kádárjánosi magasságokba emelkedhet. A nép egyszerű gyermeke tudni fogja, hogy a vezető nélkül itt még rágyújtani sem lehetne. Ha viszont a nevezett vezető hagyja, hogy hiába füstölögjön az ő népe, akkor könnyen juthat a hamvadó cigarettavég sorsára. Történelmi sorsfordulóhoz érkeztünk. Érdeklődve várjuk a fejleményeket.
