Álszentfazék

A STÍLUS MAGA A RENDSZER
1 fazék leves + 1 csepp trágyalé = 1 fazék trágyalé

Friss topikok

  • Álszentfazék: @mojoking77: Nem kéne ezt!! Ez a szó szerinti értelmezés gonosz csapdája. @ember100 mondása jószá... (2014.08.18. 16:50) Nem rejtély, Rejtő!
  • Igényes: @Knorr: "nem, a vita arról szól, hogy legyen-e demokrácia." Szerintem ne legyen. A demokrácia fel... (2013.09.16. 18:23) Nem érti
  • Álszentfazék: @nandras01: valóban ez a magyar valóság, de nem hiszem, hogy szorosan kötődne ahhoz, amit az "unor... (2013.08.31. 14:51) Nyolcadik utas: a benzinkutas
  • Asidotus: A poszt most vastagon mellélőtt. Fiatalok egy jelentős részénél életvitelszerű a lógás, az iskola,... (2013.07.23. 15:07) Lógni fog!
  • bananarepublica: Milyen trafikmutyi ez kerem, se vendetta, se nehany fustolgo lapura? (2013.05.13. 16:52) Ráég

Fusi I.

2013.01.24. 19:22 Álszentfazék

A címadó kifejezés talán már ismeretlen a fiatalabb korosztályok előtt, nem árt tehát elmagyarázni. A fusi szóval írhatjuk le a létező szocializmus magyar változatának – Kádár-rendszer – talán legmarkánsabb jellemzőjét, adhatjuk vissza hangulatának egy meghatározó összetevőjét, ragadhatjuk meg a világhoz való hozzáállásának egyik lényegi elemét. A fusi-attitüd volt az a differentia specifika, amely egyedivé és összetéveszthetetlenné tett minket  Nyugat és Kelet határán. A karikás ostor, az orvosi hálapénz és a fusi azok a legmagyarabb produktumok, amelyekkel tehetséges népünk gyarapította az emberiség kultúrkincseinek tárházát

Konkrétabban: A fusi a bizonytalan nagyságú - ámde minden esetben közterhektől mentes – ellenszolgáltatás fejében, engedélyek, speciális szakértelem, megfelelő anyagok és szerszámok nélkül végzett tevékenység, ami történhetett a szolgáltató vagy az igénybevevő otthonában, de bármelyikük munkahelyén is, és igen gyakran vette igénybe az ezen munkahelyen található erőforrásokat, természetesen ellenszolgáltatás nélkül.

Intermezzo: Az erőforrások kiszervezésének szép neve is volt. – Elhoztam OK-ra. – Ez olyan hivatalos indoklásnak tetszett, pedig csak a tréfás népi furfang megnyilvánulása volt. OK = Otthon Kell.

A fusizás kétségtelenül nagyban hozzájárult, hogy a szocialista hiánygazdaság hazánkban lényegesen élhetőbb volt, mint a Szovjet-birodalom többi országában, ugyanakkor a függés kölcsönös volt. A hiánygazdaság volt a fusizás lételeme. Szimbiózisban éltek ők , normális gazdaságban a fusizás végterméke piacképtelen, a hiánygazdaságban viszont – ha mégoly silány produktummal is  - szélesíti a hozzáférhető javak palettáját, így takargatva a rendszer fenntarthatatlan mivoltát.

Mindez persze nem volt ingyen, a fusizás tömeges és tartós megléte súlyos lelki torzulásokkal járt. Mint fogyasztónak meg kellett békülni, hogy mindent eláraszt az épphogy használható, igénytelen, gagyi (mert az legalább van).  Aki úrrá akart lenni az ebből fakadó lehangoltságon, az vagy inni kezdett, vagy elhitette magával, hogy ez jó. Mivel ezt racionális érvekkel nem lehetett alátámasztani, csak egyfajta vallásként működhetett. Tudni nem lehetett, hogy ez jó, hát hinni kellett, hogy ez „a” jó.

A termelőnek pedig minden észérvvel szemben el kellett hinnie, hogy amit csinál az jó és értékes (és veszélytelen). Ennek a dogmarendszernek szerves része mindenféle oktatás, elmélet, módszertan, minőségi követelményrendszer fölösleges és kártékony dolgoknak kijáró mély megvetése. Nem egyszerűen értelmiség, de mindenfajta szakértelem ellenesség volt ez, fűszerezve valami mélységes provincializmussal. Minden, ami a fusi világán kívülről érkezett az lenézett, ellenszenves, kényszerből vállalt és tessék-lássék teljesített volt. Legjobb hallani sem volt ezekről. A lustasággal is megtámogatott ideológia szerint, mi ezt mind jobban csináljuk, mert csak. Genetikailag. Ennek a hitvilágnak egyik szép terméke a „furfangos magyar melós versus bamba német” népi rege.

Nagyon mélynek kellett lennie ennek a meggyőződésnek, aki megpróbálta megingatni, csak azt érte el vele, hogy végleg besorolódott az ellenszenves kívülállók közé. A fusizó villanydróttal helyettesítette a gázbowdent, popszegeccsel foltozta a lukat a permetező tartályon és szemre állította be az előgyújtás-szöget a Trabant megszakítóján. Ezek után mind a berendezéseket, mind az önbecsülést csak a Hit tartotta működésben.

Végül, de nem utolsó sorban, a köz tulajdonának megkárosításával és terheinek vállalása alóli kibújással szembeni teljes közömbösség elsajátítására is szükség volt. Hiszen a fusi még a szocializmusban is csak úgy tudott megélni, hogy a költségeinek javát szétterítette a társadalmon (lopott és nem fizetett adót). És ezt a vevő is tudta (volna, ha akarja).

Bármennyire rendszerspecifikusnak tűnik azonban a jelenség, nem előzmények nélküli. Vegyük észre a fusizóban reinkarnálódott vármegyei nemest. Azt, aki gúnyos megvetéssel utasít el minden modernizációt, a megye határán túlról érkezett gondolatot, tudást. Aki aztán megdöbben, amikor a terméke a kutyának sem kell a normális piacon. Aki aztán kölcsönkér a banktól, hogy fenntartsa a talmi „gavallérságnak” legalább valami kopott, de fényesre hazudott látszatát. Aki aztán, mikor – az időközben „büdös zsidóvá” avanzsált – bank kiküldi a végrehajtót, az államhoz szalad, ahová eddig adót nem fizetett, dzsentri lesz, meg fajvédő.

És a jelenség nem is tűnt el a rendszerváltással. Itt kísért, mikor egymásnak bizonygatjuk, hogy a koszos, lepusztult Budapest micsoda egy gyöngyszem, mikor azt fejtegetjük, hogy a „szakértelem egy bolsevik trükk” (@Csurka István), mikor az érveket a „rózsadombi értelmiség” okoskodásának minősítjük, mikor unortodox gazdaságpolitikát, meg gazdasági szabadságharcot hirdetünk és hiszünk el, és persze adómorálunk milyenségében.

Mindezek ellenére kétségtelen, hogy a fusi a Kádár-rendszer második felében, a 70-80-as években élte virágkorát. Azokban az években, mikor a hatalom jelenlegi urainak többsége felnőtt, szocializálódott. Mint az a következőkből kitűnik, ezek az évek nem is múltak el felettük nyomtalanul

Folyt.köv.                                                                                                                 

Szólj hozzá!

Címkék: megmondás így látom én

A bejegyzés trackback címe:

https://alszentfazek.blog.hu/api/trackback/id/tr125041732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.