N. Péter nagykorú magyar állampolgár, foglalkozására nézve unokaöcs, derék darab földeket nyert Fejérben pályázaton. Apró szépséghibának tűnik, hogy a fent említett rokoni szál (vö: hajszál a levesben) éppen Nagy Jánoshoz, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet ( továbbiakban: NFASZ) elnökhelyetteséhez köti dicső nyertesünket. Hörög is a honi sajtó egy része (tudjuk melyik része!), hogy micsoda dolog már ez. Könnyen belátható azonban, hogy nem csak indokolatlan, de egyenesen aljas indoktól vezérelt, kártékony bérhörgéssel állunk szemben.
Intermezzo: Képzeljük el, ahogy János kihirdeti a végeredményt! Felemelkedik és szól: Tu es Petrus. Hát nem felemelő?!
Szögezzük le: senkit nem érhet hátrány rokonai kiválósága miatt! Tengesse tán életét a mi Péterünk nincstelen földönfutóként csak azért, mert ilyen jeles famíliához tartozik? Mi lehet a rátermettség egyértelműbb indikátora egy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében felelős posztra emelkedett rokonnál. Az ilyen rokon kiválósága kisugárzik az egész családra (inkluzíve Péter). Elméjük pallérozódik, jellemük acélozódik, testük megedződik a jeles státuszférfiú puszta közelségétől. Kire bízzuk hát az édes anyaföld gondjának viselését, ha nem rájuk? Ugye, hogy ugye!
Mindazok, akik már egy csomót kerestek a kákán, szemére hányják Péter pályázónak, hogy nem átallt hencegni az ő rokonságával. Rosszindulatú csúsztatás. Nem hencegett, felvállalta. A család a haza tartóoszlopa, általa eresztünk gyökeret a nemzettestbe. Tagadta volna tán meg az ő véreit?! Csak azért, hogy könnyebb legyen neki a pályázaton? Az ilyen ember nem, hogy 115 hektárt, de egy sírhantnyi magyar földet sem érdemelne! Hová vezet ez a szemlélet, kérdezzük dermedten? Törpe minoritásban leledző szinglihordák diktatúráját fogja nyögni az elsöprő többségű derék magyarság? A jó magyar ember mindenekelőtt onnan ismerszik meg, hogy szereti a földet és a családját. Péterünkre mindkettő maradéktalanul igaz. Kire bízzuk hát az édes anyaföld gondjának viselését, ha nem rá? Ugye, hogy ugye!
Felhánytorgatják aztán még azt is (tudjuk kik!), hogy dicső nyertesünk előre megmondta: ő fog győzedelmeskedni a versenyben. Már az is baj, ha valakinek az átlagosnál tágabb az időhorizontja? A jövőbe látás a génjeiben van, ilyen az egész drága család, ellenkező esetben a nagybátyja nem is lehetne abban a felelős beosztásban, amiben van. Akit a Nemzeti Együttműködés Rendszere kiemel, az mind vátesz. Lóvátesz, ha a mezőgazdaságban fejti ki képességeit. Az ilyen pályázati nyertes az időjárást is előrelátja. Ha nem érzi az esőt, áldozatot mutat be a totemoszlopnál (unorthodox öntözés). Kire bízzuk hát az édes anyaföld gondjának viselését, ha nem rá? Ugye, hogy ugye!
A kétely utolsó felhőit pedig a magas hivatal nyilatkozata száműzte homlokunkról. Eszerint, az eljárás törvényes és szabályos volt, mert nincs olyan összeférhetetlenségi szabály, ami kizárná az NFASZ vezetőinek rokonságát a pályázatból. De ha lenne, az sem számítana – ezt már mi tesszük hozzá – legfeljebb visszamenőleges hatállyal törölnék. Ha az sem elég, beleírják az alkotmányba, hogy a rokonságnak jussa van az egész Földre meg még egy Holdra.
