Ha egy társaság valamelyik tagja a közelmúltban tért vissza a Közel-Keletről, akkor a beszélgetés előbb-utóbb eljut a csador témájához. Hogy tényleg abban járnak? és a fiatalok is? és a külföldiekkel mi van? és melyik országban pontosan hogyan? Az utazó megosztja élményeit a hallgatók arcán pedig megjelenik a mímelt csodálkozás és leplezni igyekezett önelégültség. A csodálkozás mímelt, hiszen előre ismerik a válaszokat és csak azért akarják őket hallani, hogy dagadjon a pejsli. No hiszen, mégis csak mi vagyunk a Művelt Nyugat, a Toleráns Nyugat! Szóval, ezek az arabok, micsoda egy hímsoviniszta, erőszakos, begyepesedett népség! Hiába na, az ember színe fehér! Nálunk egy nőnek nem hogy az arca, a combja is látszhat, a szemünk se rebben, hiszen mi felnőtt módra, kulturáltan, a helyén tudjuk kezelni a szexualitást! A férfiak még egy röpke „Kurva nagy mázlid van velünk” oldalpillantást is vetnek asszonykájukra. Művelt és Toleráns Nyugat több országában is volt szerencsém megfigyelni ezt a szituációt. A koreográfia és a reakció nagyban hasonló volt mindenütt.
Sajnos azonban, a tolerancia ennél jóval macerásabb dolog. Nem akkor méretik meg, amikor a megszokott dolgainkkal találkozunk, hanem akkor kéne a zsigeri reakciók ellen harcba küldeni, amikor valami szokatlant, zavarba ejtőt kellene elviselnünk. Nagy kár, mert az első eset sokkal kényelmesebb lenne.
A konkrétumokra térve, állítólag az Egyesült Államokban óriási felháborodást váltott ki, hogy egy női póló meccs közvetítésekor a víz alatti kamera egy kockáján kivillant a dulakodó amazonok egyikének bimbaja. Mi ez, kérdezhetjük, ha nem az intoleráns prüdéria felhorgadása? Miért pont a női kebelen vannak így fennakadva? Miért pont azt kell takargatni? Hiszen, nem más, mint az utód táplálására szolgáló tejmirigyek némi zsírszövettel körülvéve. Hogy másodlagos nemi jelleg? Könyörgöm, a férfiak ádámcsutkája is az, mégsem tilos mutogatni a tévében! Senki nem állítja, hogy egy női mell nem lehet szép, de hát szép egy női láb is lehet (mi az hogy!), mégsem várjuk el az atléta lányoktól, hogy földig érő szoknyában futkározzanak. Ez bizony csak szokás. Mint máshol a csador.
Hogy itthoni példával folytassuk, a következő pólós-villantást a méltán népszerű portál „18+” jelzéssel adta közre. Vajon pont a gyerekeket mitől féltik? Hiszen nemrég még egy olyanból szerezték a kaját! Vannak anyák, akik 2-3 éves korukig szoptatják a gyerekeiket. Nem túl gyakori, de azért nem hívjuk rájuk a rendőrséget! Milyen lelki trauma ér egy 6 éves gyereket, ha lát valami olyat, amivel pár éve naponta megküzdött a betevőért? Ha egyáltalán észreveszi, akkor sincs számára szexuális töltete a dolognak. Csak a 18+osoknak van, ők vetítik vissza „piszkos” fantáziájuk produktumait az ártatlan gyermeki főre. És mi van, ha egy 16 éves kamasz fiú lát egy ilyen – egyébként meglehetősen elmosódott – képet? Valószínűleg látott már sokkal ilyenebbet is, ha meg nem, éppen ideje elkezdeni. Hogy megtanulja, van ilyen, néha szükségszerűen fedetlen is, időnként ennek nincs semmi szexuális felhangja, és ilyenkor nem parázunk, nem háborgunk, nem gerjedünk be, hanem normális felnőtt emberként viselkedünk. Tolerálunk mintegy. Hátha neki már majd sikerül!
A fenti példákról még egy dolog jut eszembe. A hatvanas években nyugaton zajlott valami, amit szexuális forradalomnak neveztek, és hívei fennen hirdették és erősen remélték, hogy az majd helyre teszi ezt a kérdést, hogy a mi kultúránk azután már elfojtások, gátlások, túlreagálások nélkül kezeli a szexualitást. Nos, úgy látszik, hasonlatosan a fülkéhez, a szexuális sem ért el maradéktalan áttörést. A reakció csapatai láthatóan még harcban állnak. Hogy a Költőt parafrazeáljam: itt töpreng az éj nagy odva mélyén: a nemi nyomor.
