Álszentfazék

A STÍLUS MAGA A RENDSZER
1 fazék leves + 1 csepp trágyalé = 1 fazék trágyalé

Friss topikok

  • Álszentfazék: @mojoking77: Nem kéne ezt!! Ez a szó szerinti értelmezés gonosz csapdája. @ember100 mondása jószá... (2014.08.18. 16:50) Nem rejtély, Rejtő!
  • Igényes: @Knorr: "nem, a vita arról szól, hogy legyen-e demokrácia." Szerintem ne legyen. A demokrácia fel... (2013.09.16. 18:23) Nem érti
  • Álszentfazék: @nandras01: valóban ez a magyar valóság, de nem hiszem, hogy szorosan kötődne ahhoz, amit az "unor... (2013.08.31. 14:51) Nyolcadik utas: a benzinkutas
  • Asidotus: A poszt most vastagon mellélőtt. Fiatalok egy jelentős részénél életvitelszerű a lógás, az iskola,... (2013.07.23. 15:07) Lógni fog!
  • bananarepublica: Milyen trafikmutyi ez kerem, se vendetta, se nehany fustolgo lapura? (2013.05.13. 16:52) Ráég

Rázva, nem keverve

2012.11.04. 12:25 Álszentfazék

Volt szerencsém látni a legújabb Bond-opuszt, a Skyfallt. Kétségtelenül jó film a maga kategóriájában. Emlékszem, az első itthon is vetített 007-es, A kém aki szeretett engem, mekkora csalódás volt (nekem). A vasfüggönyön innen is terjedő Bond-legenda - amit nem lehetett összevetni a filmekkel, ezért még legendább lett – gerjesztette elvárásokhoz képest bántón bárgyú volt. Sőt, megkockáztatom, bármihez képest az volt. Ez az új széria egészen más ligában próbál játszani, nem is sikertelenül, és a legújabb darab szerintem is a legjobb közöttük.

Mindazonáltal, már csak korom okán is, számtalan pompásan megcsinált  metró-katasztrófához, nagyszerűen fényképezett udvarház-leégéshez és látványosan lezuhanó helikopterhez volt már szerencsém ezért a vonatkozó részek alatt ha nem is unatkoztam, de maradt némi lenyűgözetlen, töprengésre használható agyi kapacitásom.

Szóval, ez a kém dolog erősen túl van kérem lihegve. A Bond-brand már 50 éves és még mindegyik 007-es életben van.  A két legidősebbről (Moore,Connery) már most bízvást elmondható, hogy kifejezetten hosszú élet és tevékeny öregkor az osztályrészük, de a többiek is szépen igyekeznek. Egy ilyen foglalkozás aligha nevezhető veszélyesnek, sőt – összevetve pl. a szénbányászok életkilátásaival – kifejezetten egészségesnek tűnik. A testedzés mondjuk kétségtelenül megvan, és úgy tűnik, a stressz sem olyan kibírhatatlan. Persze, ők elolvashatják a forgatókönyvet, úgy könnyebb. Bár, annyi szerencsés menekülés után, nekünk nézőknek – leszámítva talán a serdületleneket – is nehezünkre esik őszintén aggódni. Ha mégis, akkor nem annyira a hősért, mint inkább az íróért aggódunk, hogy képes lesz-e a megmenekülésnek valami eredeti módját kipréselnie az agyából. És sikerül. Ennyi év után bátran kijelenthetjük, a brit titkosügynökök menekülnek meg a legsokoldalúbban. Mi pedig élvezettel szemléljük az emberi kreativitás eme nagyszerűen öncélú pazarlását, amivel talán csak a sakk – esetleg a go – említhető egy lapon.

Termékeny töprengéseimet egy dolog nehezítette – nem, nem a film -, a pattogatott kukorica, ánglius nyelven popcorn. Régi meggyőződésem, hogy a mozikban elburjánzó takarmányozás lehetetlenné teszi bármilyen  - a Valami Amerika 2 színvonalát überelni képes, tehát szinte bármilyen – film élvezetét. A csámcsogás és a szörcsögés – ami képes tönkretenni egy lírai, csendes részekben bővelkedő opuszt - esetünkben nem volt zavaró, mert az alkotók derekasan megtekerték a volumét, de az, hogy a látóterem perifériáján állandóan – popcorn fogyásig – izegtek-mozogtak a nézők, az bizony idegesített. Kínálgatják egymást, matatnak a zacsiban, poharat cserélnek zacskóra és vissza … Amikor a mellettem ülő nem akart belenyugodni az élvezetek mulandóságába és elkezdte összerázogatni a göngyöleg alján a maradékot, majd maga elé tartva hosszas, kutató pillantással próbálta a sötétben szemrevételezni szorgoskodása eredményét, akkor nagyon sajnáltam, hogy nem én vagyok a James. Legszívesebben a fejére húztam volna a zacsit, a seggébe dugom a poharat és kihajítom a nézőtérről. Mivel azonban futó becslés alapján is 10 centivel magasabbnak, 20 kilóval nehezebbnek és 15 évvel fiatalabbnak tűnt, üldögéltem és töprengtem tovább.

Végül aztán felgyulladtak a lámpák és kifelé menet szembesülhettünk azzal a szeméthalommal, amit magunk után hagytunk. Kukorica, morzsa az üléseken, a padlón, túlcsorduló szemetesek a kijáratok mellett. Le kellene fényképezni és elküldeni az UFO-knak. Modern ember intellektuálisan szórakozik – ez lehetne a címe. Csak abban bízhatunk, hogy az élelmes és környezettudatos mozisok tesznek lépéseket az újrahasznosítás felé. A megoldás kézenfekvő. Össze kell söpörni a padlóról ami lehullott, zacskóba vele, picit be a mikróba és el lehet adni a következő előadás hízóinak. A sötétben úgy sem látják, mit esznek.

3 komment

Címkék: így látom én kultur fintor

A bejegyzés trackback címe:

http://alszentfazek.blog.hu/api/trackback/id/tr664888398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Gáborom 2012.11.04. 19:40:04

Na már megint első vagyok? ( ha nem , akkor elkéstem)
Még jó, hogy ez sokkal könnyedebb téma mint Gézáé volt.
Egyetértek az írással, én már alig járok moziba, marad a házimozi.
Ha mégis moziba megyek, kizárólag hatásvadász, látványos-hangos filmet nézek meg, amiket egyáltalán nem zavarnak az unatkozó nézők hanghatásai.Még az sem baj, ha épp ötvenhatodszor látom ugyanazt a városrész robbantást vagy hurrikánt, pont ezt szeretném látni, mindegy is miért.
Mert bizony arról van szó, hogy a nézők unják!
Még ezeket a rém felszínes, olykor rém együgyű filmeket is, hiszen nem a film nézéséért, élvezetéért esetleg megértéséért ülnek be, hanem a mozi élményért.Hiszen a film üzenetét akkor sem próbálják meg megfejteni, ha van neki.
Mert nem tudják, nem értik.
Ma már élményfürdők és élménymozik és élményvásárlások vannak igazi élmények helyett.
Feelinget veszünk tartós minőség helyett, felhasználói élményt valódi funkciók helyett.

A nézők pedig egyre kevesebbet tudnak a világ lényeges dolgairól, egyre kevesebb értéket ismernek meg fiatalon, így egyre kevésbé értik a művészet utalásait, akár egy jó filmen is.

Persze mondhatnám,hogy a tartalmasabb filmek közönsége is tartalmasabb fejjel rendelkezik, de ez sem mindig igaz, zabálni muszáj a moziban,buszon, vonaton.

Utoljára gyerekkoromban zabáltam kis híján halálra magam a moziban, amikor nagyfiúként - lehettem 10 éves - önállóan kértem ki a rágcsálni való, valószínűleg magas transzzsír tartalmú kekszfélét, és mivel fogalmam sem volt, mennyi abból az egy kiló, én egy kilót kértem.
Majdnem akkora zacskóban kaptam, amekkora én is voltam akkor.
De hősiesen megettem a mozi alatt.

Az viszont valóban lehangoló, hogy milyen disznóólat hagy maga után a közönség.
Nagyérdemű?
Inkább csak sok suttyó, akinek már az is siker az életben, ha jól eldobálhatják a szemetet a sötétség leple alatt szerte a teremben.
Ki tudja, talán már rég az összesöpört maradékot eszik filmről filmre.
Megkülönböztetni a frisstől úgysem tudnák.

Álszentfazék · http://alszentfazek.blog.hu/ 2012.11.04. 20:42:54

@Gáborom: Ajjaj, ilyen magvas gondolatokhoz nekem most nagyon vasárnap este van. :) Egy olyan estén, amikor nem leszek ennyire agyhalott, esetleg kivesézhetjük a témát.
A feltételezett elsőségedhez minden esetre gratulálok! :)