Az, akit, akárcsak minimális, jóízléssel ruháztak fel szerető szülei, gondos nevelői, jószándékú, idősebb barátai és legfőképpen jósorsa - mely, minden másnál fontosabb az emberi fejlődés szerencsés alakulásában ( Sors bona, nihil aliud!) -, nem iszik dobozos sört.
Ezt, mint általános elvet kimondhatjuk, hiszen az isteni nedü - amelyről még a nagy Winnetou is elismerően nyilatkozott - ebben a formában enyhe, de még így is jelentős minőségromlást okozó bádogízt nyer.
Természetesen, mint minden filozofiai alapvetés - és miért ne tekinthetnénk a gasztrofilozófiára, mint a Bölcseletek nagy családjának felnőtt és egyenrangú tagjára? -, mely generális paradigmaként jelöli ki az általa vezérelt szellemi műlesiklás legfontosabb pontjait, a pálya pontos kitűzését az alacsonyabb szellemek rutinmunkájává teszi ( ez a doktorátusok, akadémiai székfoglalók stb. szintje ).
Árnyaljuk tehát tovább felvetésünket.
Folytatás régi megunt blogomom